(A szabadkai székesegyházban állandó perselye van a "Péterfilléreknek".)
A kereszténységgel egyidős az a gyakorlat, hogy anyagilag segítsék a rászorulókat, valamint azokat, akik az evangélium hirdetését kapták feladatul, hogy teljes egészében küldetésüknek szentelhessék magukat.
A VIII. század végén, megtérésüket követően az angolszászok olyan erős szálakkal kötődtek Róma püspökéhez, hogy elhatározták, évi rendszerességgel küldenek anyagi hozzájárulást a Szentatyának. Így született meg a „Denarius Sancti Petri”, azaz a „Péterfillérek”, amely azóta a Szent Péter utódai részére gyűjtött adományt jelenti. Ez az ősi hagyomány elterjedt egész Európában, és jelenleg az egyház missziós és humanitárius munkájának támogatására szolgál.
II. János Pál már pápai szolgálatának kezdetén kérte, hogy az evangéliumi hagyományokat követve a hívők és a jóakaratú emberek segítsék ilyen irányú tevékenységét.
„Sokan várnak támogatást az Apostoli Szentszéktől, amit máshonnan nem remélhetnek. Ebben a megközelítésben a Péterfillérek-gyűjtés az evangelizáció művének hatékony eszköze, és az egyetemes egyházzal szembeni közös felelősségünk kifejezésre juttatása.”
(II. János Pál, 2003)
A Szentatya különös figyelmet fordít a szegény egyházmegyék és a nehézségekkel küzdő szerzetesközösségek létszükségleteire, a nehéz helyzetbe került hívekre, a perifériára szorultakra, a háborúk és a természeti katasztrófák áldozataira. Külön segítséget jelent a „Péterfillérek” gyűjtése a katolikus oktatás és nevelés területén, valamint a menekültek és vándorlók megsegítésében.
Budapest, 2004. június 30.
