A kereszténységgel egyidős gyakorlat a rászorulók anyagi támogatása. Korunk pápái különös figyelmet fordítottak a szegény országok létszükségleteire, a nehéz helyzetbe került hívekre, a perifériára szorultakra, a háborúk és a természeti katasztrófák áldozataira. Külön segítséget jelent a péterfillérek gyűjtése a katolikus oktatás és nevelés területén, valamint a menekültek megsegítésében.
Angliában alakult ki a szokás a 8. században, hogy évente gyűjtenek a pápa javára. Így született meg a „Denarius Sancti Petri”, azaz a „péterfillérek” kifejezés, amely azóta a Szent Péter utódainak szánt adományt jelenti. Ez az ősi hagyomány elterjedt egész Európában, és jelenleg az Egyház humanitárius és missziós munkájának támogatására szolgál.
II. János Pál már pápai szolgálatának kezdetén kérte, hogy az evangéliumi hagyományokat követve a hívők és a jóakaratú emberek segítsék ilyen irányú tevékenységét: „Sokan várnak támogatást az Apostoli Szentszéktől, amit máshonnan nem remélhetnek. Ebben a megközelítésben a péterfillér-gyűjtés az evangelizáció művének hatékony eszköze, és az egyetemes Egyház iránti közös felelősségünk kifejezésre juttatása.”
