Kenethozókról elnevezett női monostor

Szent II. János Pál pápa Kelet világossága című enciklikájának buzdító szavai adták meg a rendszerváltás utáni években a bizonyosságot, hogy a keleti katolikusoknak az a szerepük az Egyházban, hogy gazdagítsák a katolikus világot a saját rítusukhoz való hűséggel, annak minél mélyebb felfedezésével és megélésével. Ezekben az években - többszázéves szünet után - el is indultak kezdeményezések hazánkban a keleti monasztikus szerzetesség újraalapítására.

A megalapozó első három évet a franciaországi bizánci rítusú kármelben töltötték a nővérek. Ez a közösség több szempontból is ideális fészek volt a fejlődéshez, nagy hangsúlyt kap ugyanis a szerzetesi életükben a rítushoz való hűség és a keleti lelkiségi hagyomány felfedezése.

A három év letelte után három nővér indult vissza Magyarországra. Több monostort végiglátogatva (a kétrítusú belga chevetogne-i bencés monostortól a román moldáviai szerzetesfalvakon át, hosszabb-rövidebb időt eltöltve az érdi ciszterci monostorban és a magyarszéki kármelben) újabb három évre a megüresedett dámóci Feltámadásról elnevezett monostorban folytatta a közösség a formálódási időszakot. Hosszabb tapasztalatszerzésre még a lembergi sztudita monostorban adódott lehetőség, ahol már egy erős görögkatolikus közösség fogadta be a nővéreket.

Az időközben megalakult Miskolci Egyházmegye részévé válva, alapítóként a miskolci püspök, Dr. Orosz Atanáz tette meg a további fontos lépéseket. Typikont, azaz szerzetesi szabályzatot adott a közösségnek és Sajópálfalára, az egyházmegye búcsújáró kegyhelyére monostort építtetett a nővérek számára, ahová 2016 áprilisában már be is költözhettek.

A monostor a Szent Kenethozók tiszteletére van felszentelve, akik példaként állnak a szerzetesnővérek előtt mint Krisztus Urunk föltámadásának első tanúi. Hivatásukból fakadó életformájukkal a monostor lakói is arra kaptak meghívást, hogy erről a misztériumról tegyenek tanúságot.

A szerzetesnővérek napjait a zsolozsma végzése, a kétkezi munka határozza meg a testvéri közösségben, a keleti monasztikus eszmény szellemében.

"A keleti szerzetesség - azzal a szándékkal, hogy Isten végleges színelátásának várásával átformálja a világot és az életet - előnyben részesíti a megtérést, az önmegtagadást, a szívbeli töredelmet; a hészükhia, azaz a belső béke keresését; a szüntelen imádságot, a böjtöt és az éjszakai virrasztást, a lelki harcot és hallgatást, az Úr jelenléte fölötti húsvéti örömöt és végső eljövetelének várását, az önátadást és a vagyonról való lemondást, ahogy ezt egy kolostor szent közösségében vagy a remeteség magányában megélik." (Szent II. János Pál pápa: Vita consecrata, 6)

Egyházmegyei jogú női szerzetesi intézmény
A monostor jogi személy.

Kenethozókról elnevezett női monostor