Piarista Tartományfőnökség, Ordo Scholarum Piarum, pápai jogú Férfi Szerzetesrend

A közösség hitvallása

Tanító, nevelő rend.

Bemutatkozás

A piaristák rendjét Kalazanci Szent József (1556-1648), egy Rómába került spanyol pap alapította, aki 1597-től kezdve munkatársaival "kegyes", azaz ingyenes és vallásos iskolákat működtetett a Városban. Közösségüket 1617-ben V. Pál pápa kongregációvá nyilvánította, majd 1621-ben XV. Gergely pápa ünnepélyes fogadalmas szerzetesrenddé tette.

"Intézményünknek az lesz a feladata, hogy az első elemektől kezdve tanítsa a fiúkat a helyes olvasásra, írásra, számolásra és latin nyelvre, főleg pedig jámborságra és hittanra, és mindezekhez, amennyire lehetséges, a legjobb módszert alkalmazza." - írta az alapító.

Ez a szegények iskolázását célul kitűző rugalmas népoktatási program nemcsak Itáliában, hanem szerte Európában is népszerűnek bizonyult. A rend első Rómán kívüli iskolája 1616-ben nyílt meg Frascatiban, 1631-ben pedig a piaristák már beköltöztek első Alpokon túli rendházukba a morvaországi Nikolsburgban (Mikulov). Még a XVII. században megtelepültek a kegyes iskolák Spanyolországban, Lengyelországban és a Habsburg Birodalom különböző országaiban, sőt a XVIII. században Bajorországban és Svájban is. A XX. században, különösen a második világháború utáni időben jutott el a rend Japánba, Indinába, Latin-Amerika számos országába, továbbá az Egyesült Államokba és néhány afrikai oszszágba: Szenegálba, Kamerunba, Gabonba és Elefántcsontpartra. Legutóbb, az 1990-es években pedig Franciaországba és a Fülöp-szigetekre. 1995-ben világszerte 1418 tagja volt a rendnek. A rend első magyarországi iskolája 1642-ben az akkor Lengyelországhoz elzálogosított szepességi Podolinban jött létre, de hamarosan magyar területen is megtelepedtek a piaristák: Privi-gyén (1666), Breznóbányán (1673), majd a Pozsony melletti Szentgyörgyön (1685). Az utóbbi három rendház 1692-ig a lengyel, majd rövid átmeneti időszak után 1695-től alrendtartományként (viceprovincia) a Német Rendtartományhoz tartozott. Az első viceprovinciális a mainzi szárma-zású Mösch Lukács (1651-1701) volt, aki matematikai és költészetelméleti műveiről lett ismert.

A török és kuruc háborúk lezárultával a piaristák nagyarányú terjeszkedésbe kezdtek, amelyet az is segített, hogy az 1715. évi országyűlés 102. törvénycikke a rendnek magyarországi honossá-got adott, továbbá, hogy 1721-ben létrejött az önálló magyar rendtartomány. Az új alapítások közül nem egy iskola később országos jelentőségűvé vált, például a veszprémi (1711), a pesti (1717) vagy a szegedi (1720) gimnáziumok. A XVIII. századi fejlődés során a rend magyarországi tevékenységében az alsófokúról egyre inkább a középfokú oktatásra helyeződött a hangsúly. Több helyen nemesi konviktust (Nyitra, Debrecen, Vác, Szentanna) és filozófiai kurzust (Pest, Szeged, Kalocsa, Vác, Tata) is működtettek a piaristák, 1763-ban pedig felsőfokú közgazdasági iskolát indítottak Szencen, amely azonban 1776-ban tűzvészben semmisült meg. Magyar piaristák, főként Cörver Elek (1714-1747) és testvére, János (1715-1773), honosították meg Magyarországon az "új filozófiát", azaz a korszerű, kísérleteken alapuló filozófia oktatását, Bajtay Antalt (1717-1773) pe-dig a királynő II. József egyik nevelőjéül választotta. A XVIII. század végén 26 piarista iskola működött Magyarországon (a fölsoroltakon kívül Kecskemét, Beszterce, Korpona, Nagykároly, Tokaj, Rózsahegy, Máramarossziget, Kisszeben, Magyaróvár, Medgyes).

II. József szerzetesi reformjai következtében csupán egy piarista iskola szűnt meg (Medgyes) kettő pedig más városba költözött (Tokajból Sátoraljaújhelyre, Szentannáról Temesvárra). Jelentősebb változást okozott a rend életében azonban, hogy 1781-től a magyarországi piaristáknak meg kellett szakítaniuk kapcsolataikat a rend római központjával. Az egység teljes helyreállítására csupán 1910-ben került sor.

A XIX. században három újabb helyen kezdtek tanítani a piaristák Magyarországon: Léván (a bencéseknek átengedett kőszegi iskola helyett 1815-ben), a budai egykori jezsuita iskolában (1832) és Nagybecskereken (1846). A raguzai és velencei megtelepedés a reformkorban rövidéletűnek bizonyult.

1848/1849-es szabadságharc vihara a magyar Piarista Rendet is alaposan megtépázta. 1848 őszén a rend vezetői elbocsátották az összes növendéket, majd - mivel a rendtagok többsége a ma-gyar kormány oldalán állt - 1850-ben az osztrák kormányzat megtiltotta novíciusok fölvételét. A lassú kihalás veszélye 1852-ben e rendelet visszavonásával szűnt meg. Több iskola azonban így sem érte meg a század végét. A budai iskolát a kormányzat vette el 1851-ben a piaristáktól, a kalo-csait 1860-ben az érsek a jezsuitáknak adta át, a breznóbányai (1857), korponai (1874) és besztercei (1878) intézetekről pedig az anyagiak és szerzetesek hiánya miatt kellett lemondani a rendnek. Trianon előtt közvetlenül 24 piarista iskola működött Magyarországon, amelyekből azonban csupán 10 maradt magyar területen. Kilenc iskola Csehszlovákiához került: ezek legtöbbje be kellett, hogy zárjon, némelyiket pedig a Szlovák Piarista Rendtartomány működtette tovább. A négy Romániához került rendház (Máramarossziget, Nagykároly, Kolozsvár, Temesvár) magyar piaristái alkották viszont az 1925-ben létrehozott Romániai Piarista Rendtartományt (viceprovincia 1921-től), amely két iskolát tarthatott fönn (Kolozsváron és Temesváron). A nagybecskereki gimnáziumot a jugoszláv hatóságok vették el a rendtől. A világháború és a forradalmak elmúltával a rend új virágzást élt meg Magyarországon, amelynek legnevesebb egyéniségei a teológus Schütz Antal (1880-1953), a történész Balanyi György (1886-1963) és a költő Sík Sándor (1889-1963) voltak. Utóbbi másokkal - köztük rend-társaival - együtt a cserkészet egyik magyarországi meghonosítója volt. A rendtartomány elismerését is jelentette, hogy 1947-ben Tomek Vince (1892-1986) tartományfőnököt a rend generálisává választották (1947-1967). A második világháború után kialakuló kommunista diktatúrákban 1949-1950 között nemcsak a romániai és szlovákiai piarista iskolák és Rendházak szűntek meg, hanem 1948-ban a magyaror-szági iskolákat is államosították, majd pedig 1950 nyarán öt rendház lakóit kényszerlakhelyre de-portálták. Az 1950. évi, az állam és egyház közti megegyezés ugyan lehetővé tette, hogy a Piarista Rend tovább működtesse két iskoláját és rendházát Kecskeméten és Budapesten, de a 237 foga-dalmas piaristából csak 90-en maradhattak meg a rendi keretben. Az 1989. évi fordulat óta négy piarista iskola nyílt meg újra: Nagykanizsán, Mosonmagyaróvárott, Vácott és Szegeden. Ezenkívül a rendtartomány Gödön szakiskolát, gimnáziumot és kollégiumot, Sátoraljaújhelyen diákotthont, Szegeden egyetemi szakkollégiumot tart fönn.

Egyházjogi státusza: pápai jogú férfi szerzetes intézmény (papi). A közösség jogi személy.

A renddel kapcsolatos további információk (vezetőség, rendházak, iskolák, telefonszámok, email stb.) a www.piarista.hu oldalon találhatók.