Mk 8,1-10 (Szent István Társulati Biblia)
1Azokban a napokban ismét nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait.
2„Sajnálom a tömeget – mondta –, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük.
3Ha étlen engedem el őket, kidőlnek az úton, hisz többen közülük messziről jöttek.”
4Tanítványai ezt válaszolták: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?”
5Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét” – válaszolták.
6Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt.
7Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki.
8Ettek és jól is laktak, aztán fölszedték a maradékot: hét kosárral lett.
9Lehettek vagy négyezren. Ezután hazaküldte őket,
10maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 8,1-10 (Káldi-Neovulgáta)
1Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik:
2„Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.
3Ha étlen bocsátom haza őket, ellankadnak az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.”
4Tanítványai azt felelték neki: „Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?”
5Ő pedig megkérdezte őket: „Hány kenyeretek van?” Azok azt felelték: „Hét.”
6Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a tömeg elé tették.
7Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.
8Aztán ettek és jóllaktak. Végül a megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze.
9Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket.
10Ő pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 8,1-10 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
1Abban az időben ismét nagy tömeg vette körül. Mivel nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk:
2„Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniük.
3Ha étlen küldöm haza őket, kidőlnek az úton, mert néhányan messziről jöttek.”
4Tanítványai erre megjegyezték: „Honnan veszünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind ellássuk ezeket?”
5Ő megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét”, felelték.
6Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a népnek.
7Volt néhány apróbb haluk is. Azokat is megáldotta és szétosztotta.
8Miután ettek és jóllaktak, hétkosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze.
9Mintegy négyezren voltak (akik ettek). Azután hazaküldte őket
10és tanítványaival bárkába szállva Dalmanuta vidékére ment.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 8,1-10 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
1Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük. Magához szólítva tanítványait ezt mondta nekik:
2Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük.
3Ha pedig étlen engedem őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.
4Tanítványai így feleltek:
4– Miből tudná valaki jóllakatni őket kenyérrel itt a pusztában?
5Megkérdezte tőlük:
5– Hány kenyeretek van?
5– Hét – válaszolták.
6Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy osszák szét.
6Ők pedig kiosztották a sokaságnak.
7Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is osszák szét.
8Ettek, jóllaktak, és hét kosár maradékot szedtek össze,
9pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket.
10Azonnal bárkába szállt a tanítványaival együtt, és elment Dalmanuta vidékére.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 8,1-10 (Káldi Biblia)
1Ama napokban, midőn ismét nagy sereg volt együtt, nem lévén mit enniök, egybehivá a tanítványokat, és mondá nekik:
2Szánom a sereget, mert ime már harmadnapja vannak velem, és nincs mit enniök.
3És ha étlen bocsátom őket haza, elfogyatkoznak az úton, mert némelyek közőlük messzünnen jöttek.
4És felelék neki az ő tanítványai: Honnan elégítheti meg ezeket valaki kenyerekkel itt a pusztában?
5És kérdé őket: Hány kenyeretek vagyon? Azok mondák: Hét.
6És parancsolá a seregeknek, hogy telepedjék le a földre. És vévén a hét kenyeret, s hálát adván, megszegé, és tanítványinak adá, hogy eléjök tegyék, és a sereg elé tevék.
7Kevés halacskájok is vala; azokat is megáldá, és eléjök hagyá tétetni.
8És evének, és megelégedének; és a megmaradt hulladékokból hét kosárral szedének föl.
9Valának pedig, a kik ettenek, mintegy négyezren; és elbocsátá őket.
10És azonnal hajóba szállván tanítványival, Dalmanuta tájára jöve.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
