Mk 6,45-52 (Szent István Társulati Biblia)
45Ezután mindjárt sürgette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, s keljenek át a túlsó partra Betszaidával szembe, addig ő elbocsátja a tömeget.
46Aztán elküldte őket, és fölment a hegyre imádkozni.
47Közben besötétedett. A bárka mélyen bent járt a tavon. Ő ott maradt egyedül a parton.
48Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – mert ellenszelük volt –, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni.
49Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni,
50mert mindnyájan látták és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!”
51Aztán beszállt ő is a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól nem tudtak hová lenni,
52mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 6,45-52 (Káldi-Neovulgáta)
45Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget.
46Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni.
47Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon.
48Látta őket küszködni az evezéssel – mert ellenkező szelük volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni.
49Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak,
50mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt mondta nekik: „Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!”
51Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban.
52Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 6,45-52 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
45Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.
46Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék.
47Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton.
48Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik őrváltása idején a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket.
49Amint meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet, és elkezdtek kiáltozni, mert mindnyájan látták őt és megrémültek.
50Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.”
51Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól,
52mert nem okultak a kenyérszaporításból, s szívük még érzéketlen volt.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 6,45-52 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
45Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra Betszaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot.
46Miután elvált tőlük, felment a hegyre imádkozni.
47Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül.
48Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük.
49Amikor meglátták, amint a tengeren jár, úgy gondolták, hogy kísértet, és felkiáltottak.
50Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban rögtön megszólította őket, és ezt mondta nekik: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!”
51Beszállt hozzájuk a hajóba. A szél elült, ők pedig szerfölött álmélkodtak.
52Nem értettek meg ugyanis semmit a kenyerekből, s a szívük is kemény volt.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 6,45-52 (Káldi Biblia)
45És azonnal kényszeríté tanítványait a hajóba szállani, hogy előtte menjenek át a tengeren, Betszaidába, míg ő elbocsátja a népet.
46És elbocsátván őket, a hegyre méne imádkozni.
47És a mint beesteledett, a hajó a tenger közepén vala, és ő egyedűl a parton.
48És látván őket küszködni az evezésben (mert ellenkező szelök vala), az éjnek negyedik őrváltása felé hozzájok méne, járván a tengeren, és el akar vala mellettök menni.
49Azok pedig látván őt a tengeren járni, rémnek vélék, és fölkiáltának.
50Mert mindnyájan láták őt, és megháborodának. De mindjárt szóla hozzájok, és mondá nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek.
51És beméne hozzájok a hajóba, és megszűnék a szél. Azok pedig annál inkább álmélkodának magokban;
52mivel nem értették a kenyerekkel történt dolgot, mert szivök el vala vakítva.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
