Mk 5,21-43 (Szent István Társulati Biblia)
21Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré.
22Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult,
23és igen kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.”
24El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte.
25Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett,
26és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota.
27Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját.
28Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.”
29Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult.
30Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?”
31Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?”
32De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az.
33Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent.
34Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!”
35Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?”
36A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!”
37Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen.
38Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott.
39Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.”
40Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt.
41Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!”
42A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek.
43De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 5,21-43 (Káldi-Neovulgáta)
21Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt oda köré, ahol ő a tó partján volt.
22Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult,
23és így esedezett hozzá: „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!”
24El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta.
25Egy asszony pedig, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt,
26és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett,
27amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját.
28Azt gondolta: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.”
29Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségéből.
30De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?”
31Tanítványai azt felelték neki: „Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?”
32Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az.
33Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent.
34Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével és légy mentes a bajodtól.”
35Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és közölték: „A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?”
36Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!”
37Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.
38Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házához, ahol látta a tolongást, és a hevesen sírókat és jajgatókat.
39Bement, és azt mondta nekik: „Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.”
40De azok kinevették. Ekkor kiküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
41Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: „Talíta, kúmi!” – ami azt jelenti: „Kislány, mondom neked, kelj fel!” –
42A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt. Mindenki nagyon csodálkozott.
43Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak a lánynak enni.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 5,21-43 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
21Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyűlt köréje. Ő ott maradt a tó partján.
22Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte:
23„A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.”
24El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte.
25Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett.
26Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett.
27Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját.
28Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.”
29Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából.
30Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: „Ki érintette a ruhámat?”
31Tanítványai megjegyezték: „Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?”
32De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az.
33Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent.
34„Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.”
35Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?”
36A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: „Ne félj, csak higgy!”
37Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.
38Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált.
39Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mit sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.”
40Azok kinevették. Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt.
41Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: „Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!”
42A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól.
43De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 5,21-43 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
21Amikor Jézus ismét átkelt [a bárkával] a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt köréje, és ő a tenger partján maradt.
22Az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, jön hozzá. Meglátva őt a lába elé borul,
23és esedezve kéri:
23– A kislányom a halálán van. Jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon!
24Elindult vele. A nagy sokaság is követte, és tolongott körülötte.
25Egy asszony – aki tizenkét éve vérfolyásos volt,
26és sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett –,
27amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, odajött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját.
28Ezt mondogatta ugyanis:
28„Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.”
29És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából.
30Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömegben megfordulva így szólt:
30– Ki érintette meg a ruhámat?
31A tanítványai ezt mondták:
31– Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, és azt kérdezed, „ki érintett meg engem”!
32Erre körülnézett, hogy lássa, ki volt az.
33Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő. Leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.
34Ő pedig ezt mondta neki:
34– Lányom, a hited megszabadított. Menj békével, és gyógyulj meg bajodból!
35Még beszélt, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták:
35– A lányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?
36Jézus meghallotta, amit mondtak. Így szólt a zsinagógai elöljáróhoz:
36– Ne félj, csak higgy!
37Senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
38Megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához. Látta a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat.
39Bement, és így szólt hozzájuk:
39– Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.
40Erre csak nevettek rajta.
40Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, s bement oda, ahol a gyermek volt.
41Megfogta a gyermek kezét, és ezt mondta neki:
41– Talita kum! – ami azt jelenti: „Lányka, neked mondom, kelj fel!”
42A lányka [azonnal] felállt, és járt kelt. Tizenkét éves volt. Azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól.
43Szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. Aztán szólt, hogy adjanak enni a lánynak.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 5,21-43 (Káldi Biblia)
21És mikor Jézus ismét átkelt hajón a tengerszoroson, nagy sereg gyűle hozzája, és ő a tenger mellett vala.
22És jöve a zsinagóga fejedelmei közől egy Jairus nevű; és látván őt, lábaihoz borúla.
23és igen kéré őt, mondván: Leányom immár halálán vagyon, jőj el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyúljon, és éljen.
24És elméne vele, és nagy sereg követé őt, és szorongatá őt.
25És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendeig,
26és sokat szenvedett a sok orvostól, és elköltötte mindenét, és mitsem használt, hanem még roszabbúl vala,
27a mint Jézus felől hallott, a seregben hátúl méne, és az ő ruháját illeté;
28mert azt mondá: Hogyha csak ruházatát illetem is, meggyógyúlok.
29És azonnal megszűnt az ő vérfolyása, és érzé testében, hogy meggyógyúlt a nyavalyától.
30Jézus pedig azonnal észrevévén a belőle kiment erőt, a sereghez fordúla, mondván: Ki illeté ruházatomat?
31És felelék neki tanítványai: Látod, hogy szorongat téged a sereg, és azt kérded: Ki illetett engem?
32És körűltekinte, hogy lássa meg, ki azt cselekedte.
33Az asszony pedig félvén és reszketvén, mivel tudta, mi történt rajta, eléjöve, és leborúlván előtte, megmonda neki mindent igazán.
34Ő pedig mondá neki: Leányom! a te hited meggyógyított téged; menj békével, és légy ment nyavalyádtól.
35Míg ő szólott, jövének a zsinagóga fejedelmétől, mondván: Leányod már meghalt, minek fárasztod tovább a mestert?
36Hallván pedig Jézus az igét, melyet szólottak, mondá a zsinagóga fejedelmének: Ne félj, csak higy.
37És nem engedé meg egyébnek, hogy őt kövesse, hanem csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
38És elérkezének a zsinagóga fejedelmének házába, és látá a tolongást, s mily nagyon sírnak és jajgatnak.
39És bemenvén, mondá nekik: Mit búsúltok és sírtok? a leányzó nem halt meg, hanem aluszik.
40És kineveték őt. Ő pedig kiutasítván mindnyájokat, magához vevé a leányzó atyját és anyját és a kik vele valának, és beméne, hol a leányzó fekszik vala.
41És megfogván a leányzó kezét, mondá neki: Talita kúmi! mi így magyaráztatik: Leányzó! (mondom neked) kelj föl.
42És azonnal fölkele a leányzó, és jár vala. Tizenkét esztendős vala pedig. És elálmélkodának nagy álmélkodással.
43És igen megparancsolá nekik, hogy senki meg ne tudja ezt, és mondá, hogy enni adjanak neki.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
