Mk 2,1-12 (Káldi-Neovulgáta)
Néhány nap múlva újra bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét. Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: »Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.« Ültek ott néhányan az írástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban: »Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?« Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik: »Miért gondoljátok ezeket szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani a bénának: ‘Bocsánatot nyertek bűneid’, vagy azt mondani: ‘Kelj föl, vedd ágyadat és járj’? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – ekkor a bénához fordult: – Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!« Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent. Ezt mondták: »Ilyet még nem láttunk soha.«
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 2,1-12 (Szent István Társulati Biblia)
Néhány nap múlva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy a házban van, annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el. Hirdette nekik az igét. Közben hoztak egy bénát, négyen cipelték. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?” Jézus lelkében belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? – kérdezte. – Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!” Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent, s mondták: „Ilyet még nem láttunk soha.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 2,1-12 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
Néhány nap múlva ismét bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. És olyan sokan gyűltek össze, hogy nem volt már hely még az ajtó előtt sem. Ő pedig hirdette nekik az igét. Négyen jöttek, és hoztak egy bénát. Mivel a sokaság miatt nem tudták odavinni hozzá, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol volt, és nyílást vágva leeresztették a hordágyat, amelyen a béna feküdt. A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: – Fiam, bocsánatot nyertek bűneid. Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: „Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?” Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: – Miért tanakodtok így szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani a bénának: „Bocsánatot nyertek a bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel, fogd a hordágyadat, és járj”? Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön, mondom neked – szólt a bénának –, kelj fel, fogd a hordágyad, és menj haza! Az felkelt, azonnal felvette a hordágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy mindannyian ámulatba estek, és dicsőítették Istent: „Ilyet még sohasem láttunk!”
Ugrás a hivatkozott fejezethezMk 2,1-12 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
Néhány nap múlva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt meghallották, hogy otthon van, olyan sokan gyűltek össze, hogy az ajtó előtti téren sem fértek el. Miközben hirdette nekik az igét, egy bénát hoztak oda. Négyen vitték. A tömeg miatt azonban nem tudtak eléje jutni. Ezért kibontották fölötte a háztetőt s a nyíláson bocsátották le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Néhány ott ülő írástudó erre azt gondolta magában: „Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik! Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?” Jézus lelkében mindjárt átlátta gondolataikat és így szólt hozzájuk: „Mit tűnődtök ezen? Mi könnyebb, ha azt mondom a bénának: bocsánatot nyernek bűneid? – vagy, ha azt: kelj föl fogd az ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az fölkelt, gyorsan fogta az ágyát és mindnyájuk szeme láttára kiment. Erre valamennyien, szinte magukon kívül, dicsőíteni kezdték Istent, aztán hozzáfűzték: „Ilyent még sohasem láttunk.”
Ugrás a hivatkozott fejezethez