Mk 10,17-30 (Szent István Társulati Biblia)

17Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
18„Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó, csak egy: az Isten.
19Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!”
20„Mester – válaszolta –, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.”
21Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!”
22Ennek hallatára az elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
23Jézus erre körülnézett, és tanítványaihoz fordult: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!”
24A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába!
25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”
26Ezek szerfölött csodálkoztak, és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?”
27Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.”
28Ekkor Péter megszólalt: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”
29Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét,
30százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet.