Lk 7,11-17 (Szent István Társulati Biblia)
11Történt, hogy Naim városába ment. Vele tartottak tanítványai és mások is, igen sokan.
12Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból.
13Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és megszólította: „Ne sírj!”
14Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!”
15A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának.
16Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: „Nagy prófétánk támadt”; és: „Meglátogatta népét az Isten.”
17S a hír elterjedt egész Júdeában és a környéken is mindenfelé.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 7,11-17 (Káldi-Neovulgáta)
11Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment. Vele mentek a tanítványai és nagy népsokaság.
12Amikor a város kapujához közeledett, íme, halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. A városból nagy sokaság kísérte.
13Amikor meglátta őt az Úr, megesett rajta a szíve, és ezt mondta neki: „Ne sírj!”
14Majd odament, és megérintette a hordágyat. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: „Ifjú, mondom neked: kelj föl!”
15A halott felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta őt anyjának.
16Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk!” „Isten meglátogatta az ő népét!”.
17Az eset híre elterjedt egész Júdeában és mindenütt a környéken.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 7,11-17 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
11Ezután egy Naim nevű városba ment. Tanítványai és nagy néptömeg ment vele.
12Mikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép kísérte.
13Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így szólt hozzá: „Ne sírj!”
14Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!”
15Erre a halott felült és beszélni kezdett. Jézus visszaadta őt anyjának.
16Félelem szállta meg mindnyájukat és áldani kezdték Istent: „Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét!”
17Híre elterjedt egész Júdeában és környékén mindenfelé.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 7,11-17 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
11Ezután elment egy Naim nevű városba. Vele mentek tanítványai is nagy sokasággal együtt.
12Amikor közeledett a város kapujához, íme, egy halottat hoztak kifelé. Egy özvegyasszony egyetlen fiát. A városból nagy sokaság jött vele.
13Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!”
14Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!”
15Erre felült a halott, és beszélni kezdett. Jézus pedig átadta őt anyjának.
16Félelem fogta el mindnyájukat, és dicsőítették Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk, és Isten meglátogatta az ő népét.”
17Ez a hír elterjedt róla Júdea-szerte és az egész környéken.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 7,11-17 (Káldi Biblia)
11És lőn azután, egy városba méne, mely Naimnak neveztetik, és vele menének tanítványai és nagy népsokaság.
12Mikor pedig a város kapujához közelgetett, íme egy halott viteték ki, egyetlen egy fia anyjának, ki özvegy vala, és a város igen sok népe ment vele.
13Kit mikor meglátott az Úr, könyörűlvén rajta, mondá neki: Ne sírj.
14És oda járulván, illeté a koporsót. (Azok pedig, kik viszik vala, megállának). És mondá: Ifjú! mondom neked, kelj föl.
15És felüle, a ki megholt vala, és szólani kezde. És átadá őt anyjának.
16Elfogá pedig mindnyájokat a félelem, és magasztalák az Istent, mondván: Nagy próféta támadott közöttünk, és hogy az Isten meglátogatta az ő népét.
17És elterjede ez a hír felőle egész Judeában, és körűle minden tartományban.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
