Lk 7,1-10 (Szent István Társulati Biblia)
1Amikor ezt a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba.
2Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit sokra tartott, s már-már a halálán volt.
3A százados már hallott Jézusról, ezért elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.
4Amikor ezek odaértek Jézushoz, nagyon kérték: „Megérdemli, hogy teljesítsd kérését.
5Szereti nemzetünket, a zsinagógát is ő építette nekünk.”
6Jézus tehát velük ment. Amikor már nem voltak messze a háztól, a százados elé küldte a barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba.
7Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.
8Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! – akkor elindul; ha a másiknak mondom: Gyere ide! – akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! – akkor megteszi.”
9Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegődött tömegnek: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam.”
10Amikor a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 7,1-10 (Káldi-Neovulgáta)
1Miután ezeket a beszédeket a nép hallatára mind befejezte, bement Kafarnaumba.
2Egy százados egyik szolgája pedig, aki számára nagyon kedves volt, halálos betegen feküdt.
3Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját.
4Azok pedig, amikor odaértek Jézushoz, nagyon kérlelték: „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,
5mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.”
6Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze volt a háztól, a százados elküldte hozzá barátait ezekkel a szavakkal: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.
7Éppen ezért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek. Csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám.
8Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, s katonák vannak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj«, elmegy; vagy a másiknak: »Gyere«, odajön; és a szolgámnak: »Tedd ezt«, megteszi.”
9Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő sokasághoz: „Mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!”
10A küldöttek pedig, amikor hazatértek, egészségben találták a szolgát.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 7,1-10 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
1Miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép előtt, bement Kafarnaumba.
2Ott betegen feküdt egy századosnak egyik kedvelt szolgája, és már halálán volt.
3Amikor a százados hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el és mentse meg szolgáját.
4Azok elmentek Jézushoz és nagyon kérlelték: „Megérdemli, hogy megtedd neki,
5mert szereti népünket és a zsinagógát is ő építette.”
6Jézus elment velük. Mikor már nem voltak messze a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj. Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.
7Ezért nem is tartottam magamat érdemesnek arra, hogy hozzád menjek. Szólj csak egy szót, és meggyógyul szolgám.
8Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: menj! – elmegy; és a másiknak: jöjj ide! – hozzám jön; és szolgámnak: tedd ezt! – megteszi.”
9Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult és így szólt a kísérő néphez: „(Bizony) mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!”
10A követek hazaérve egészségben találták a szolgát.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 7,1-10 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
1Miután elmondott mindent, amit a népnek tanítani akart, bement Kafarnaumba.
2Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.
3Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte, jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.
4Amikor odaértek Jézushoz, nyomatékkal kérték:
4– Méltó rá, hogy megtedd a kedvéért,
5mert szereti népünket, s ő építtette a zsinagógát nekünk.
6Jézus erre elindult velük. Amikor már nem járt messze a háztól, a százados elébe küldte barátait, és ezt üzente neki: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó arra, hogy az otthonomba jöjj.
7Ezért nem tartottam magamat méltónak arra, hogy elmenjek hozzád. Csak egy szót szólj, és szolgám biztos meggyógyul!
8Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, s nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok egyiknek: »Menj el!«, elmegy; és a másiknak:
8»Gyere ide!«, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, megteszi.”
9Amikor ezt meghallotta, Jézusban csodálat ébredt iránta. Megfordult, és így szólt a nyomában járó sokasághoz:
9– Mondom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora hitet!
10Mikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 7,1-10 (Káldi Biblia)
1Miután pedig elvégezte minden igéjét a nép hallatára, Kafarnaumba méne.
2Egy századosnak igen kedves szolgája pedig beteg lévén, halófélben vala.
3Hallván tehát Jézus felől, hozzája küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjön el, és gyógyítsa meg szolgáját.
4Azok pedig a mint eljöttek Jézushoz, kérik vala őt különösen mondván neki: Méltó, hogy azt megcselekedd neki;
5mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát ő építette nekünk.
6Jézus tehát elméne velök. És midőn már nem messze volt a háztól, hozzája küldé barátait a százados, mondván: Uram! ne fáradj; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőj.
7Ugyanazért magamat sem tartottam méltónak, hogy hozzád menjek; hanem csak egy szóval mondjad, és meggyógyúl az én szolgám.
8Mert én is hatalom alatt való ember vagyok, vitézek lévén alattam; s ha mondom ennek: Menj el, elmegyen; és a másiknak: Jöszte, s eljő; és szolgámnak: Cselekedd ezt, és megcselekszi.
9Hallván ezt Jézus, csodálkozék, és megfordúlván, mondá az őt követő seregnek: Bizony mondom nektek: Még Izraelben sem találtam ennyi hitet.
10És hazatérvén a küldöttek, egészségben találák a szolgát, ki beteg vala.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
