Lk 18,9-14 (Szent István Társulati Biblia)
9Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta:
10„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
11A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is.
12Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. –
13A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! –
14Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 18,9-14 (Káldi-Neovulgáta)
9Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta:
10„Két ember ment föl a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
11A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is.
12Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.«
13A vámos pedig távol állt meg, tekintetét sem merte az égre emelni. Mellét verve így szólt: »Istenem, könyörülj rajtam, bűnösön!«
14Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, és aki magát megalázza, azt felmagasztalják.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 18,9-14 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
9Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte:
10„Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos.
11A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is.
12Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van.
13A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, csak mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz.
14Mondom nektek: ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 18,9-14 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
9Némely elbizakodott embernek, aki magát igaznak tartotta, a többieket pedig megvetette, ezt a példázatot mondta:
10Két ember ment fel a Templomba imádkozni. Az egyik egy farizeus, a másik egy vámos.
11A farizeus megállt, és így imádkozott magában: „Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: harácsoló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámos is.
12Kétszer egy héten böjtölök, s tizedet adok mindenből, amit szerzek.”
13A vámos pedig távol állt, még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve így beszélt: „Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!”
14Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, a másik nem. Mert aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 18,9-14 (Káldi Biblia)
9Mondá pedig némelyekhez, kik magokban bíztak, mint igazak, és másokat megvetettek, e példabeszédet.
10Két ember méne föl a templomba, hogy imádkozzanak, egy farizeus és egy vámos.
11A farizeus állván, igy imádkozék magában: Isten! hálát adok neked, hogy nem vagyok, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, házasságtörők, mint ez a vámos is.
12Kétszer böjtölök hetenkint, tizedet adok mindenből, a mit bírok.
13És a vámos távol állván, szemeit sem akará fölemelni az égre, hanem mellét veré, mondván: Isten! légy irgalmas nekem, bűnösnek.
14Mondom nektek: ez megigazúlva méne házához, inkább, mint amaz; mert minden a ki magát felmagasztalja, megaláztatik, és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
