Lk 16,19-31 (Szent István Társulati Biblia)
19Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett.
20Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel.
21Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit.
22Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették.
23Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt.
24Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
25Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem.
26Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
27Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra –, küldd el legalább az atyai házba.
28Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.
29Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
30De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak.
31Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 16,19-31 (Káldi-Neovulgáta)
19Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényesen szórakozott.
20Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel.
21Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit.
22Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették.
23Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt.
24Ekkor felkiáltott neki: »Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!«
25Ábrahám ezt felelte neki: »Fiam, emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.
26Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.«
27Erre az így szólt: »Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába,
28mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelem helyére.«
29Ábrahám ezt válaszolta: »Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!«
30Az erre így könyörgött: »Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.«
31Erre ő azt felelte: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, az sem győzi meg őket!«”
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 16,19-31 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
19Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott mindennap.
20Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele.
21Szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákból is (de senki sem adott neki). Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit.
22Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték. Meghalt a gazdag is és eltemették.
23Mikor a pokolban, kínjai között, föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a kebelén Lázárt.
24Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban.
25Fiam, felelte Ábrahám, jusson eszedbe, hogy neked jó dolgod volt az életben, Lázárnak pedig rossz. Ő tehát most itt vigasztalódik, te meg gyötrődöl.
26Különben is köztünk és köztetek áthághatatlan mélység tátong, úgy, hogy aki innen át akarna menni hozzátok, ne tudjon, sem az, aki odaát van, ide át ne jöhessen.
27Akkor legalább arra kérlek, atyám, kiáltotta újra, küldd el őt atyai házamba.
28Van még öt testvérem, figyelmeztesse őket, hogy ne jussanak ők is e gyötrelem helyére.
29Ábrahám megjegyezte: van Mózesük és prófétáik, hallgassanak rájuk.
30Ám az erősködött: nem teszik, atyám, Ábrahám. De ha a holtak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.
31Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 16,19-31 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
19Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett.
20Egy Lázár nevű, fekélyekkel tele koldus ott feküdt a kapuja előtt.
21Szívesen jóllakott volna azzal, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek, és nyaldosták sebeit.
22Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.
23Amint a pokolban kínok között felemelte tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt.
24Ekkor felkiáltott: „Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!”
25De Ábrahám így válaszolt: „Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben éppen úgy, mint Lázár a rosszat! Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődöl.
26Ezenfelül közöttünk és közöttetek nagy szakadék tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.”
27Ő pedig így szólt: „Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt atyám házához!
28Ugyanis van öt testvérem. Figyelmeztesse őket, nehogy ők is idekerüljenek a gyötrelem helyére!”
29Ábrahám így válaszolt: „Ott van nekik Mózes, és ott vannak a próféták, hallgassanak azokra!”
30De az erre ezt mondta: „Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy el valaki hozzájuk, akkor majd megtérnek.”
31Erre ezt felelte neki: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 16,19-31 (Káldi Biblia)
19Vala egy gazdag ember, bársonyba és bíborba öltözködő, és mindennap fényesen lakmározó.
20És vala egy Lázár nevű koldús, ki annak ajtaja előtt feküvék, rakva fekélyekkel,
21s kivánva jóllakni csak a morzsalékokból, melyek a gazdagnak asztaláról hullottak, de senki sem adá neki; még az ebek is eljövének, nyalván az ő fekélyeit.
22Lőn pedig, hogy meghala a koldús, és az angyalok által Ábrahám kebelébe viteték. Meghala pedig a gazdag is, és pokolban eltemetteték.
23Fölemelvén pedig szemeit, midőn a kínokban vala, látá Ábrahámot távolról, és Lázárt az ő kebelében;
24és kiáltván, mondá: Atyám, Ábrahám! könyörűlj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy vízbe mártván újjahegyét, enyhítse meg az én nyelvemet; mert gyötörtetem e lángban.
25És mondá neki Ábrahám: Fiam! jusson eszedbe, hogy elvetted a jókat életedben, és Lázár hasonlóképen a roszakat; most pedig ez vígasztaltatik, és te gyötörtetel.
26És mindezek felett közöttünk és közöttetek nagy köz vagyon, hogy azok, kik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, sem onnan ide át ne jöhessenek.
27És mondá: Kérlek tehát, atyám! küldd el őt atyám házába;
28mert öt atyámfia van, tegyen azoknak bizonyságot, hogy ne jussanak ők is e kínok helyére.
29És mondá neki Ábrahám: Van Mózesök és vannak prófétáik, hallgassák azokat.
30Amaz pedig mondá: Nem úgy, atyám, Ábrahám! hanem ha valaki a holtak közől hozzájok menend, bűnbánatot tartanak.
31Mondá pedig neki: Ha Mózest és a prófétákat nem hallgatják, ha valaki a halottak közől feltámad sem hisznek.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
