Jn 4,5-42 (Szent István Társulati Biblia)
5Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott.
6Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő.
7Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!”
8Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek.
9A szamáriai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.]
10Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.”
11„Uram – mondta erre az asszony –, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet?
12Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?”
13Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik.
14De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
15Erre az asszony kérte: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni.”
16Jézus így válaszolt: „Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!”
17„Nincs férjem” – felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed,
18mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál.”
19„Uram – válaszolta az asszony –, látom, próféta vagy.
20Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.”
21„Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.
22Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered.
23De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar.
24Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”
25Az asszony azt felelte rá: „Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad.”
26Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”
27Közben visszatértek tanítványai, s meglepődtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: „Mit akarsz tőle?” Vagy: „Miért beszélgetsz vele?”
28Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek:
29„Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?”
30Az emberek kitódultak a városból, és odasereglettek hozzá.
31Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél!”
32De ő azt felelte: „Van eledelem, csak nem tudtok róla.”
33A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: „Csak nem hozott neki valaki enni?”
34Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.
35Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás? Nos, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket: már megértek az aratásra.
36Az arató már most megkapja bérét, s termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat.
37Mert igaza van a szólásmondásnak: Más vet, és más arat.
38Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ő munkájukba álltatok bele.”
39Abból a városból sokan hittek benne a szamáriaiak közül, az asszony szavára, aki tanúsította: „Mindent elsorolt, amit csak tettem.”
40Amikor a szamáriaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt.
41S az ő szavát hallva még többen hittek benne.
42Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 4,5-42 (Káldi-Neovulgáta)
5Megérkezett Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott.
6Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt.
7Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: „Adj innom!”
8Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek.
9A szamariai asszony erre azt mondta neki: „Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal. Jézus azt felelte:
10„Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: »adj innom«, akkor talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.”
11Az asszony így szólt: „Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet?
12Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?”
13Jézus azt felelte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
14de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
15Erre az asszony így szólt: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!”
16Jézus ezt felelte neki: „Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!”
17Az asszony erre kijelentette: „Nincs férjem.” Jézus ezt válaszolta: „Jól mondtad: »Nincs férjem«.
18Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad.”
19Az asszony ekkor így szólt: „Uram, látom, hogy próféta vagy.
20A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.”
21Jézus azt felelte neki: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.
22Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered.
23De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának.
24Az Isten Lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk.”
25Az asszony erre megjegyezte: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.”
26Jézus azt válaszolta neki: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”
27Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: „Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?”
28Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek:
29„Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?”
30Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá.
31Eközben a tanítványok kérték őt: „Rabbi, egyél!”
32Ő azt felelte nekik: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.”
33A tanítványok egymást kérdezgették: „Talán enni hozott neki valaki?”
34Jézus pedig így folytatta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét.
35Ugye azt mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra.
36Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval.
37Mert van igazság a mondásban, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat.
38Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.”
39Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki tanúsította: „Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.”
40Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt.
41Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt.
42Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te szavaid miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 4,5-42 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
5Útközben Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amit Jákob adott fiának, Józsefnek.
6Ott volt Jákob kútja. Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz. Ez a hatodik órában történt.
7Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom.”
8Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamariaiakkal.
10Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, aki mondta neked: adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked.”
11„Uram, szólt az asszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet?
12Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg fiai és állatai is?”
13Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik.
14De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz melyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
15„Uram, kérte az asszony, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam és ne kelljen Ide járnom meríteni.”
16„Menj, szólt (Jézus), hívd el férjedet és jöjj ide.”
17„Nincs férjem” – felelte az asszony. Jézus ráhagyta: „Jól mondtad: nincs férjem.
18Öt férjed volt, s akid most van, az sem férjed. Ezt helyesen mondtad.”
19„Uram, ismerte be az asszony, látom, próféta vagy.
20Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.”
21Jézus így válaszolt: „Hidd el nekem, asszony eljön az óra, mikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.
22Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól való.
23De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván.
24Lélek az Isten: akik imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.”
25Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, vagyis a Fölkent. Mikor eljön, tudtunkra ad majd mindent.”
26Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”
27Közben visszatértek tanítványai. Meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget, de egyikük sem kérdezte: „Mit akarsz tőle?” vagy: „Mit beszélsz vele?”
28Az asszony pedig otthagyta korsóját, a városba sietett és elhíresztelte az embereknek:
29„Jöjjetek, van itt egy ember, aki mindent elmondott, amit tettem. Talán ő a Messiás?”
30Erre kimentek a városból és odasereglettek hozzá.
31Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél.”
32De ő így válaszolt: „Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok.”
33A tanítványok erre kérdezgetni kezdték egymást: „Talán hozott valaki ennivalót neki?”
34Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét.
35Ugye azt mondjátok: Még négy hónap és eljön az aratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra.
36Az arató már most megkapja bérét és egybegyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető az aratóval.
37Igaza van a közmondásnak: Egyik vet, a másik arat.
38Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok azt, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, ti pedig azok munkájába álltatok be.”
39Abból a városból sok szamariai hitt benne, mert az asszony egyre bizonygatta: „Mindent megmondott, amit tettem.”
40A szamariaiak tehát odaérve hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.
41Tanítására még többen hittek benne.
42Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te beszédedre hiszünk, mert magunk hallottuk és meggyőződtünk róla: ez valóban a világ üdvözítője.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 4,5-42 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
5Így jutott el Szamaria egyik városához, amelynek Szikar volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek.
6Ott volt Jákob forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál. Délfelé járt.
7Egy szamaritánus asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá:
7– Adj innom!
8Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9A szamaritánus asszony ezt mondta:
9– Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én szamaritánus nő vagyok?
9A zsidók ugyanis nem használnak a szamaritánusokkal közös edényeket.
10Jézus így válaszolt:
10– Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád „Adj innom!”, akkor te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.
11Az asszony így szólt hozzá:
11– Uram, merítőedényed sincs, és a kút mély. Honnan vennéd az élő vizet?
12Talán nagyobb vagy atyánknál, Jákobnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?
13Jézus így válaszolt neki:
13– Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
14de aki majd abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik. A víz, amit majd én adok neki, forrássá lesz benne, amely az örök életre buzog.
15Az asszony erre ezt mondta:
15– Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg többé, és ne kelljen idejárnom meríteni!
16Jézus így szólt hozzá:
16– Menj el, hívd a férjed, és jöjj vissza!
17Az asszony így válaszolt:
17– Nincs férjem.
17Jézus erre ezt mondta:
17– Jól mondtad, „nincs férjem”,
18mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem a férjed. Ebben igazat mondtál.
19Az asszony ekkor így felelt:
19– Uram, látom, hogy próféta vagy.
20Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a Hely, ahol Istent imádni kell.
21Jézus így válaszolt:
21– Higgy nekem, asszony, eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok majd az Atyát.
22Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól jön.
23Igen, eljön az óra – sőt már itt van –, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres.
24Az Isten lélek, és akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.
25Az asszony így felelt:
25– Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek; és amikor eljön, mindent nyilvánvalóvá tesz előttünk.
26Jézus ezt mondta neki:
26– Én vagyok az, aki veled beszélek.
27Tanítványai éppen ekkor értek oda, és csodálkoztak azon, hogy egy asszonnyal beszélget, mégsem mondta egyikük sem: „Mit akarsz?”, vagy
27„Miről beszélsz vele?”
28Az asszony pedig otthagyta korsóját, bement a városba, és szólt az embereknek:
29Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem. Vajon nem ő a Krisztus?
30Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
31Közben a tanítványai kérték:
31– Rabbi, egyél!
32Nekem van ételem, amit egyek, amit ti nem ismertek – válaszolta.
33A tanítványok erre egymást kérdezgették:
33– Talán hozott neki valaki enni?
34Jézus ezt mondta nekik:
34– Az én táplálékom az, hogy megtegyem Annak akaratát, aki küldött engem, és véghezvigyem az ő művét.
35Ugye ti magatok mondjátok, „Még négy hónap, és jön az aratás?” Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és figyeljétek a mezőket. Szőkék, az aratásra várnak.
36Az arató már megkapja bérét, és begyűjti a termést az örök életre, úgyhogy együtt örül a vető és az arató.
37Mert ebben az esetben igaz a mondás, „Az egyik vet, a másik arat”.
38Elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.
39Abból a városból pedig a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: „Megmondott nekem mindent, amit tettem.”
40Amikor a szamaritánusok Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.
41Az ő szavának sokkal többen hittek.
42Mondták is az asszonynak:
42– Már nem azért hiszünk, amit te mondtál, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 4,5-42 (Káldi Biblia)
5Jöve tehát Szamaria városába, mely Szikarnak neveztetik, közel a majorhoz, melyet Jákob az ő fiának, Józsefnek adott.
6Ott vala pedig Jákob kútja is. Jézus tehát elfáradván az úton, oda üle a kút fölé. Vala pedig mintegy hat óra.
7Egy asszony jöve oda Szamariából vizet meríteni. Mondá neki Jézus: Adj innom.
8(Mert tanítványai elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek).
9Mondá pedig neki az a szamariai asszony: Hogyan kérsz te zsidólétedre éntőlem italt, ki szamariai asszony vagyok? holott a zsidók nem társalkodnak a szamariaiakkal.
10Felele Jézus, és mondá neki: Ha tudnád az Isten ajándékát, és ki az, ki neked mondja: Adj innom; talán te kértél volna tőle, és élő vizet adott volna neked.
11Mondá neki az asszony: Uram! nincs is mivel merítened, és a kút mély; honnét van tehát élő vized?
12Vajjon nagyobb vagy-e te atyánknál, Jákobnál, ki nekünk e kutat adta, melyből ivott ő és fiai és barmai?
13Felele Jézus, és mondá neki: Mindaz, ki e vízből iszik, ismét szomjúhozik; a ki pedig iszik ama vízből, melyet én adok neki, nem fog szomjúhozni mindörökké,
14hanem a víz, melyet én adok neki, őbenne szökőkút vize lesz az örök életre.
15Mondá neki az asszony: Uram! add nekem azt a vizet, hogy ne szomjúhozzam, s ne jőjek ide meríteni.
16Mondá neki Jézus: Menj, hídd el férjedet, és jőj ide.
17Felele az asszony, és mondá: Nincs férjem. Mondá neki Jézus: Jól mondád, hogy nincs férjed.
18Mert öt férjed volt, és a ki most van, nem férjed; azt igazán mondád.
19Mondá neki az asszony: Uram! látom, hogy próféta vagy te.
20A mi atyáink e hegyen imádkoztak, és ti azt mondjátok, hogy Jerusalemben van a hely, a hol imádkozni kell,
21Mondá neki Jézus: Asszony! hidd el nekem, hogy eljön az óra, mikor sem e hegyen, sem Jerusalemben nem imádjátok az Atyát.
22Ti azt imádjátok, mit nem tudtok; mi azt imádjuk, mit tudunk; mert az üdvösség a zsidóktól jő.
23De eljön az óra, és most vagyon, mikor az igaz imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát; mert az Atya is ilyeneket keres, kik imádják őt.
24Lélek az Isten, és azoknak, kik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniok.
25Mondá neki az asszony: Tudom, hogy eljő a Messiás (ki Krisztusnak mondatik); mikor tehát ő eljövend, hirdetni fog nekünk mindeneket.
26Mondá neki Jézus: Én vagyok az, ki veled szólok.
27És ekkor odaérkezének tanítványai, és csodálkozának, hogy asszonynyal szólott; mindazáltal senki sem mondá: Mit kérdesz, vagy mit szólasz vele?
28Otthagyá tehát vedrét az asszony, és a városba méne, és mondá az embereknek:
29Jertek és lássátok az embert, ki megmondotta nekem mind, a miket cselekedtem; vajjon ő-e a Krisztus?
30Kimenének tehát a városból, és hozzá jövének.
31Azonközben kérék őt a tanítványok, mondván: Rabbi! egyél.
32Ő pedig mondá nekik: Van nekem ennivaló étkem, melyet ti nem tudtok.
33Mondák tehát a tanítványok egymáshoz: Vajjon hozott-e neki valaki enni?
34Mondá nekik Jézus: Az én étkem az, hogy annak akaratát cselekedjem, ki engem küldött, hogy bevégezzem az ő művét.
35Nemde ti azt mondjátok: hogy még négy hónap vagyon, és eljön az aratás? Ime én mondom nektek: Emeljétek föl szemeiteket, és lássátok a földeket; mert megértek már az aratásra.
36És a ki arat, jutalmát veszi, és terményt gyüjt az örök életre, hogy a ki vet is, együtt örűljön azzal, ki arat.
37Mert ebben igaz a mondás: hogy más, a ki vet, és más, a ki arat.
38Én titeket aratni küldöttelek, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálkodtak, és ti állottatok munkájokba.
39Azon városból pedig sokan hivének benne a szamaritánusokból a bizonyságtevő asszony ama beszédeért: hogy megmondotta nekem mind, a mit cselekedtem.
40Midőn azért hozzája mentek a szamaritánusok, kérék őt, hogy ott maradjon. És két napig maradt ottan.
41És sokkal többen hivének benne az ő beszédeért.
42És mondák az asszonynak: hogy már nem a te beszédedért hiszünk; mert mimagunk hallottuk és tudjuk, hogy ez valóban a világ Üdvözítője.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
