Jn 20,1-2.11-18 (Szent István Társulati Biblia)
A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. Megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték Uramat – felelte –, s nem tudom, hová tették.” E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.” Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”. Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 20,1-2.11-18 (Káldi-Neovulgáta)
Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: »Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!« Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, behajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: »Asszony, miért sírsz?« Ő azt felelte nekik: »Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!« Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: »Asszony, miért sírsz? Kit keresel?« Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: »Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!« Ekkor Jézus megszólította őt: »Mária!« Erre ő megfordult, és héberül így szólt: »Rabbóní!«, ami azt jelenti: Mester. Jézus így szólt hozzá: »Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.« Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: »Láttam az Urat!«, és hogy ezeket mondta neki.
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 20,1-2.11-18 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. Ezért elfutott, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: – Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették! Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba. Látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt. Az egyik fejtől, a másik meg lábtól. – Asszony, miért sírsz? – kérdezik tőle. – Mert elvitték az én Uramat – válaszolja –, és nem tudom, hová tették. Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látja, hogy Jézus áll ott, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. – Asszony, miért sírsz? Kit keresel? – kérdezte Jézus. Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: – Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én elmegyek, hogy elhozzam. – Mária! – mondta neki Jézus. Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: – Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester. Jézus így szólt hozzá: – Ne tartóztass! Még nem mentem fel az Atyához. Menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. A magdalai Mária elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat”, és elmondta, mit mondott neki.
Ugrás a hivatkozott fejezethezJn 20,1-2.11-18 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.” Mária ott állt a sír mellett és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak lehajolt (és betekintett) a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste feküdt, két fehér ruhás angyal ül, az egyik fejnél, a másik lábnál. Azok megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Elvitték Uramat, felelte, és nem tudom, hová tették.” Ezekkel a szavakkal hátra tekintett és látta, hogy ott áll Jézus, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész az, így felelt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre nevén szólította: „Mária!” Erre feléje fordult és zsidó nyelven csak ennyit mondott: „Rabboni” – vagyis Mester. Jézus így szólt: „Ne tarts vissza! Még nem mentem föl Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat és ezt mondta nekem.”
Ugrás a hivatkozott fejezethez