Iz 49,1-6 (Szent István Társulati Biblia)
1Halljátok, szigetek, és figyeljetek,
1távoli népek!
1Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem;
1anyám méhétől fogva a nevemen szólított.
2Számat éles kardhoz tette hasonlóvá,
2s kezének árnyékában rejtegetett.
2Mint a hegyes nyíl, olyanná tett,
2és a tegzébe rejtett.
3S így szólt hozzám:
3„A szolgám vagy, Izrael,
3benned fogok megdicsőülni!”
4De én azt gondoltam: „Hiába fáradtam,
4haszontalanul tékozoltam erőmet.”
4Ám igaz ügyem az Úr előtt van,
4és jutalmam Istenemnél.
5Becses vagyok az Úr szemében,
5és Istenem az erőm.
5És most ezt mondja az Úr,
5aki már anyám méhétől fogva
5szolgájává tett,
5hogy visszavezessem hozzá Jákobot,
5és Izraelt köréje gyűjtsem:
6„Kevés az, hogy szolgám légy,
6s fölemeld Jákob törzseit,
6és visszatérítsd Izrael maradékát.
6Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
6hogy üdvösségem eljusson
6a föld határáig.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezIz 49,1-6 (Káldi-Neovulgáta)
1Hallgassatok rám, szigetek,
1és figyeljetek, népek, a távolból!
1Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva,
1anyám méhétől emlegette nevem.
2Olyanná tette számat, mint az éles kard,
2keze árnyékában rejtett el engem;
2olyanná tett, mint a hegyes nyíl,
2tegzébe dugott engem.
3Így szólt hozzám:
3„A szolgám vagy, Izrael,
3benned fogok megdicsőülni.”
4De én azt mondtam: „Hasztalan fáradoztam,
4hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet.
4De igazságom az Úrnál van,
4és munkám jutalma Istenemnél.”
5Most pedig ezt mondja az Úr,
5aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem,
5hogy visszavezessem hozzá Jákobot,
5és Izrael hozzá gyűljön;
5mert becses vagyok az Úr szemében,
5és Istenem lett az én erőm;
6így szólt: „Kevés az, hogy szolgám légy,
6hogy helyreállítsd Jákob törzseit,
6és Izrael maradékát visszatérítsd.
6A nemzetek világosságává teszlek,
6hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezIz 49,1-6 (Káldi Biblia)
1Halljátok, szigetek! és figyelmezzetek, népek a távolban. Az Úr anyám méhétől hívott engem, még mikor anyám méhében valék, megemlékezett nevemről.
2És olyan szájt adott, mint az éles kard; az ő keze árnyékával födözött be engem; és választott nyillá tett, és tegzébe rejtett el engem.
3És mondá nekem: Én szolgám vagy te, Izrael! mert benned dicsekedem.
4És mondám én: Hiába munkálkodtam, ok nélkül és hasztalanúl emésztettem föl erőmet; mindazáltal itéletem az Úrnál vagyon, és munkám az én Istenemnél.
5És most azt mondja az Úr, ki anyám méhétől magának szolgáúl alkotott engem, hogy visszahozzam Jákobot ő hozzája, habár Izrael nem gyüjtetik egybe, de én megdicsőíttetem az Úr szemei előtt, és az én Istenem lesz erősségem.
6És mondja: Kevés nekem, hogy szolgám légy, Jákob nemzetségeinek fölállítására, és Izrael söprejének megtéritésére; ime világosságúl adtalak téged a pogányoknak, hogy üdvhirdetőm légy a föld végső határaig.
Ugrás a hivatkozott fejezethez