A bölcsesség beszéde.

¹A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát.

²Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekedve mondja:

³„Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet.

⁴Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt.

⁵Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét.

⁶A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam.

⁷Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram.

⁸Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: „A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen.”

⁹Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre.

¹⁰Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet.

¹¹Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppenúgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye.

¹²Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén.

¹³Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben.

¹⁴Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel.

¹⁵Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban.

¹⁶Mint a terebint, kiterjesztem ágaimat, ágaim szépek és ékesek.

¹⁷Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek.

¹⁸Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel.

¹⁹Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél.

²⁰Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik.

²¹Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegődnek, azok nem vétkeznek.”

²²Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt.

A bölcsesség és a törvény

²³Bőven, mint a Pison, árasztja a bölcsességet, mint a Tigris folyó az első termés napjain.

²⁴Úgy gyarapszik tőle a bölcsesség, ahogy megduzzad az Eufrátesz folyó, vagy mint a Jordán aratás idején.

²⁵Okulástól árad, akárcsak a Nílus, vagy miként a Gichon a szüret napjain.

²⁶Nem ért célt az első, aki fürkészni kezdte, de az utolsó sem jutott a végére.

²⁷Gondolatai, mint a tenger végtelenje, tanácsai pedig mélyebbek az óceánnál.

²⁸Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.

²⁹Így szóltam: „Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat.” De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.

³⁰Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.

³¹Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek.

³²Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres.