Jónás próféta jele.

1Farizeusok és szadduceusok mentek hozzá, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet.

2Ezt válaszolta nekik: „Este azt mondjátok, jó idő lesz, mert vöröslik az ég.

3Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni?

4A gonosz házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét.” Ezzel otthagyta őket és elment.

A farizeusok kovásza.

5A tanítványok a túlsó partra menet elfelejtettek magukkal kenyeret vinni.

6Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!”

7Azok így tanakodtak egymás között: „Nem hoztunk magunkkal kenyeret.”

8Jézus észrevette, s így szólt: „Kishitűek, mit tanakodtok magatok közt, hogy nincs kenyeretek?

9Még most sem értitek? Nem jut eszetekbe az ötezer embernek adott öt kenyér, s hogy hány kosarat szedtetek tele?

10Sem a négyezer embernek adott hét kenyér, meg hogy akkor is hány kosárral szedtetek össze?

11Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem nektek: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?”

12Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok tanításától.

Péter vallomása.

13Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”

14Így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának.”

15Jézus most hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?”

16Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.”

17Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.

18Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.

19Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”

20Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.

Az első jövendölés a szenvedésről.

21Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad.

22Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.”

23Megfordult és rászólt: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak.”

Az önmegtagadás.

24Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.

25Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.

26Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?

27Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint.

28Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.”