Jézus feltámadása.

1A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is.

2Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve.

3Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták.

4Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában.

5Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között?

6Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt:

7Az Emberfiának – mondta – a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.”

8Erre eszükbe jutottak e szavai.

9A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek.

10Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak,

11de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik.

12Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken.

Az emmauszi tanítványok.

13Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt.

14Az eseményekről beszélgettek.

15Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.

16De szemük képtelen volt felismerni.

17Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak.

18Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.”

19„Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete – felelték –, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt.

20Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették.

21Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek.

22Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál,

23s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él.

24Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.”

25Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek.

26Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”

27Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.

28Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni.

29De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt.

30Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik.

31Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.

32„Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?”

33Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat.

34Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.

35Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.

Jézus megjelenik az apostoloknak.

36Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”

37Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak.

38De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben?

39Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.”

40Ezután megmutatta nekik kezét és lábát.

41De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”

42Adtak neki egy darab sült halat.

43Fogta és a szemük láttára evett belőle.

Jézus utolsó szavai.

44Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.”

45Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta:

46„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból.

47Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve.

48Ti tanúi vagytok ezeknek.

49Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt.”

A mennybemenetel.

50Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket.

51Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe.

52Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.

53Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent.