A leprás meggyógyítása

Messiási tettek: 8,1-9,34

¹Amikor pedig lejött a hegyről, nagy tömeg követte őt.

Messiási tettek: 8,1-9,34

²És íme, odajött egy leprás, leborult előtte és azt mondta: »Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!«

³Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: »Akarom, tisztulj meg!« Erre az mindjárt megtisztult a leprától.

⁴Ekkor Jézus azt mondta neki: »Vigyázz, senkinek se szólj erről, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnakés ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.«
^{(Lev 13,49)}

A kafarnaumi százados

⁵Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt:

⁶»Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.«

⁷Azt mondta neki: »Megyek és meggyógyítom.«

⁸De a százados így válaszolt: »Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám.

⁹Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: ‘Menj!’, elmegy, vagy a másiknak: ‘Gyere!’, odajön, a szolgámnak pedig: ‘Tedd ezt!’, megteszi.«

¹⁰Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: »Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél.

¹¹Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában.

¹²Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!«

¹³Ezután Jézus így szólt a századoshoz: »Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.« És meggyógyult a szolgája abban az órában.

Péter anyósának meggyógyítása

¹⁴Mikor ezután Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas.

¹⁵Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és felszolgált neki.

Megszállottak és betegek gyógyítása

¹⁶Amikor beesteledett, odahoztak hozzá sok ördögtől megszállottat. Kiűzte szavával a lelkeket, azokat pedig, akiknek valami bajuk volt, meggyógyította,

¹⁷hogy így beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
‘Ő a mi gyengeségeinket magára vette,
és betegségeinket hordozta’.^{(Iz 53,4)}

Jézus követése

¹⁸A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra.

¹⁹Akkor odajött hozzá egy írástudó és azt mondta neki: »Mester, követlek téged, ahová csak mész.«

²⁰Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.«

²¹A tanítványai közül egy másik azt kérte tőle: »Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.«

²²De Jézus azt felelte neki: »Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat.«

A vihar lecsendesítése

²³Amikor beszállt a bárkába, követték őt a tanítványai.

²⁴És íme, olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő pedig aludt.

²⁵Odajöttek és felkeltették: »Uram, ments meg, elveszünk!«

²⁶Ő azt mondta nekik: »Miért vagytok gyávák, ti kishitűek?« Majd fölkelt, rászólt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett.

²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak és így szóltak: »Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?«

A gadarai megszállottak meggyógyítása

²⁸Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni.

²⁹S azok íme, így kiáltottak: »Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?«

³⁰Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett.

³¹Az ördögök kérlelték őt: »Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.«

³²Azt mondta nekik: »Menjetek.« Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben.

³³A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is.

³⁴És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.