Példabeszéd a királyi menyegzőről

¹Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk:

²„Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának.

³Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni.

⁴Ekkor más szolgákat küldött, ezekkel a szavakkal: »Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.«

⁵De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után,

⁶a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték őket.

⁷Haragra gerjedt erre a király, és elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztíttatta, a városukat pedig felégettette.

⁸Azután azt mondta a szolgáinak: »A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.

⁹Menjetek hát ki a bekötőutakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.«

¹⁰A szolgák kimentek az utakra, és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.

¹¹Amikor a király bement, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.

¹²Azt mondta neki: »Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?« Az nem szólt semmit.

¹³Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!«

¹⁴Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Kérdés az adóról

¹⁵Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogyan fogják őt szaván.

¹⁶Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, és azt mondták neki: „Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét.

¹⁷Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”

¹⁸Jézus azonban felismerte gonoszságukat, és így szólt: „Miért kísértetek engem, ti képmutatók!

¹⁹Mutassátok meg nekem az adópénzt!” Azok odahoztak neki egy dénárt.

²⁰Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?”

²¹Azt felelték neki: „A császáré.” Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”

²²Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.

Kérdés a halottak feltámadásáról

²³Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:

²⁴„Mester! Mózes azt mondta: »Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének.«

²⁵Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére.

²⁶Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét.

²⁷Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is.

²⁸A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.”

²⁹Jézus így válaszolt nekik: „Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.

³⁰A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.

³¹Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek:

³²»Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?« Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.”

³³Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán.

Kérdés a főparancsról

³⁴Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba,

³⁵és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle:

³⁶„Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?”

³⁷Ő azt felelte neki: „»Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.«

³⁸Ez a legnagyobb, az első parancs.

³⁹A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.«

⁴⁰Ezen a két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”

Kérdés a Messiásról

⁴¹Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket:

⁴²„Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?” Azt felelték neki: „Dávidé.”

⁴³Erre megkérdezte tőlük: „Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól:

⁴⁴»Így szól az Úr az én Uramhoz:

Jobbom felől foglalj helyet,

míg lábaid alá vetem ellenségeidet.«

⁴⁵Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?”

⁴⁶Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte őt többé kérdezni.