Bevonulás Jeruzsálembe
Viták a jeruzsálemi ellenfelekkel: 21,1-23,39
1Amikor már Jeruzsálem közelében jártak és odaértek Betfagéhoz az Olajfák hegyén, Jézus előre küldött két tanítványt.
Viták a jeruzsálemi ellenfelekkel: 21,1-23,39
2Azt mondta nekik: »Menjetek be az előttetek lévő faluba. Mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele egy csikót; oldjátok el, és vezessétek ide hozzám.
3Ha pedig valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége, és azonnal el fogja engedni őket.«
4Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az ige, amit a próféta mondott:
5Mondjátok Sion leányának:
Íme, királyod jön hozzád;
szelíd ő, s szamárháton ül,
szamárcsikón, teherhordó állat fián«.(Iz 62,11; Zak 9,9)
6A tanítványok elmentek és megtették, amit Jézus parancsolt nekik.
7Odavezették a szamarat és a csikót, rájuk tették ruháikat, ő pedig felült rájuk.
8A hatalmas tömeg pedig leterítette ruháit az útra, mások meg ágakat vagdostak a fákról és az útra szórták.
9A tömeg, amely előtte ment és akik követték, így kiáltoztak: »Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön!Hozsanna a magasságban!«
(Zsolt 118,26)
10Amikor bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult. Azt kérdezték: »Kicsoda ez?«
11A tömeg így felelt: »Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.«
A templom megtisztítása
12Jézus bement a templomba és kiűzte onnan mindazokat, akik adtak-vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig fölborította.
13Azt mondta nekik: »Írva van: ‘Az én házamat az imádság házának fogják hívni’, ti pedig rablók barlangjává teszitek azt«.
(Iz 56,7; Jer 7,11)
14A templomban vakok és sánták jöttek hozzá, s ő meggyógyította őket.
15Amikor a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket művelt, és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: »Hozsanna Dávid Fiának!«, méltatlankodni kezdtek.
16Azt mondták neki: »Hallod, hogy mit beszélnek ezek?« Jézus azt felelte nekik: »Igen. De sohasem olvastátok: ‘Kisgyerekek és csecsemők ajkáról készítettél magadnak dicséretet?’« (Zsolt 8,3)
17Aztán otthagyta őket, kiment a városon kívülre Betániába, és ott maradt.
A fügefa megátkozása
18Kora reggel, amikor visszatért a városba, megéhezett.
19Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit nem talált rajta, csak leveleket. Azt mondta neki: »Ne legyen rajtad gyümölcs soha többé!« Erre a fügefa azonnal kiszáradt.
20Ennek láttán a tanítványok elcsodálkoztak és megkérdezték: »Miért száradt ki a fügefa hirtelen?«
21Jézus azt felelte nekik: »Bizony, mondom nektek: ha volna hitetek és nem kételkednétek, nemcsak a fügefával tehetnétek meg ezt, hanem ha azt mondanátok ennek a hegynek: ‘Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe’, megtörténne.
22Mindazt, amit hittel, imádságban kértek, megkapjátok.«
Kérdés Jézus hatalmáról
23Amikor bement a templomba és tanított, odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei. Megkérdezték tőle: »Milyen hatalommal teszed mindezt? És ki adta neked ezt a hatalmat?«
24Jézus így válaszolt nekik: »Kérdeznék tőletek én is egy dolgot. Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.
25János keresztsége honnan volt? A mennyből vagy az emberektől?« Azok így tanakodtak egymás közt:
26»Ha azt mondjuk: ‘a mennyből’, azt mondja majd nekünk: ‘Akkor miért nem hittetek neki?’ Ha pedig azt mondjuk: ‘az emberektől’, félünk a néptől, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost.«
27Azt felelték tehát Jézusnak: »Nem tudjuk.« Erre ő azt mondta nekik: »Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.«
Példabeszéd a két fiúról
28»Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: ‘Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben!’
29Az így válaszolt: ‘Nem akarok’, de később meggondolta magát és kiment.
30Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: ‘Igenis, Uram!’ De nem ment ki.
31A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?« Azt felelték: »Az első.« Erre Jézus azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti.
32Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján – és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki.
Példabeszéd a gonosz szőlőművesekről
33Hallgassatok meg egy másik példabeszédet. Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott.(Iz 5,1-2)
34Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy szedjék be a termését.
35A bérlők azonban megragadták a szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.
36Ekkor ismét küldött más szolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is.
37Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: ‘A fiamat majd tiszteletben tartják.’
38De a bérlők, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: ‘Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.’
39Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték.
40Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a bérlőkkel?«
41Azt felelték neki: »A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében.«
42Jézus ekkor azt mondta nekik: »Sohasem olvastátok az Írásokban:
‘A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett;
az Úr tette azzá,
és ez csodálatos a mi szemünkben’?
43Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, és olyan népnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit.
44Aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát, akire pedig ez ráesik, azt szét fogja zúzni.«
45Példabeszédeit hallva a főpapok és a farizeusok megértették, hogy róluk beszél.
46Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől, mert az emberek prófétának tartották őt.