Egy vízkóros ember meggyógyítása szombaton

¹Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt.

²Ott egy vízkóros ember került elébe.

³Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: »Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?«

⁴Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta.

⁵Aztán így szólt hozzájuk: »Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?«

⁶Erre nem tudtak mit felelni.

A szerénységről

⁷A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik:

⁸»Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Nehogy előforduljon, hogy ha nálad előkelőbbet is meghívtak volna,

⁹odajöjjön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ‘Add át a helyedet!’ És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.

¹⁰Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ‘Barátom! Menj följebb!’ Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt.

¹¹Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.«

A vendéglátásról

¹²Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: »Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked.

¹³Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.

¹⁴Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.«

Példabeszéd az ünnepi lakomáról

¹⁵Az egyik vendég ennek hallatára így szólt hozzá: »Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!«

¹⁶Ő pedig ezt válaszolta: »Egy ember nagy vendégséget rendezett és sokakat meghívott.

¹⁷A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: ‘Jöjjetek, mert már minden el van készítve!’

¹⁸De azok közül sorra mindegyik kezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: ‘Földet vettem, el kell mennem megnézni; kérlek, ments ki engem!’

¹⁹A másik meg azt mondta: ‘Öt pár ökröt vettem, megyek kipróbálni őket; kérlek, ments ki engem!’

²⁰Egy másik azt mondta: ‘Most nősültem, azért nem mehetek!’

²¹Amikor a szolga visszatért, jelentette mindezt urának. Erre a házigazda megharagudott, és ezt mondta szolgájának: ‘Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!’

²²A szolga jelentette: ‘Uram! Megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.’

²³Akkor az Úr ezt mondta a szolgájának: ‘Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam.’

²⁴Mondom azonban nektek, hogy azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli meg a lakomámat.«

Jézus követésének feltételei

²⁵Nagy népsokaság ment vele, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta:

²⁶»Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom.

²⁷És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.

²⁸Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni?

²⁹Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt:

³⁰‘Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.’

³¹Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?

³²Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van.

³³Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.

³⁴Jó a só; de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?

³⁵Sem a földre, sem a szemétdombra nem való, hanem hogy kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«