92 (91). ZSOLTÁR. AZ IGAZ ÉNEKE

¹(Zsoltár, szombati ének.)

²Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni;

³reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet,

⁴tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával.

⁵Tetteid, Uram, örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok:

⁶„Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!”

⁷Az értelmetlen ember nem foghatja fel, a balga nem ismeri meg őket soha.

⁸A bűnösök nőhetnek, mint a fű, a gonoszok csillogva járhatnak: örök pusztulásra vannak ítélve mind,

⁹de te fölséges vagy örökkén-örökké.

¹⁰Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk, a gonosztevőket szétszórják mind, de belém erőt öntesz.

¹¹Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát, és fölkentél színtiszta olajjal.

¹²Szemem letekint ellenségeimre, fülem hallja a gonoszokat.

¹³Az igaz virul, mint a pálma, fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa.

¹⁴Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk csarnokában virágoznak.

¹⁵Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek, tele vannak nedvvel és élettel,

¹⁶hogy hirdessék: „Az Úr igazságos ő az én sziklám, igazságtalanság nincsen benne!”