Az igaz éneke
1(Zsoltár, szombati ének.)
2Jó dolog az Urat dicsérni,
nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni;
3reggel hirdetni irgalmadat,
éjszaka meg hűségedet,
4tízhúrú hárfával és lanttal,
énekkel és muzsikával.
5Tetteid, Uram, örömmel töltenek el,
kezed művein ujjongok:
6„Mily fönségesek a tetteid, Uram,
s gondolataid nem lehet kifürkészni!”
7Az értelmetlen ember nem foghatja fel,
a balga nem ismeri meg őket soha.
8A bűnösök nőhetnek, mint a fű,
a gonoszok csillogva járhatnak:
örök pusztulásra vannak ítélve mind,
9de te fölséges vagy örökkön-örökké.
10Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk,
a gonosztevőket szétszórják mind,
de belém erőt öntesz.
11Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát,
és fölkentél színtiszta olajjal.
12Szemem letekint ellenségeimre,
fülem hallja a gonoszokat.
13Az igaz virul, mint a pálma,
fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa.
14Az Úr házában vannak elültetve,
Istenünk csarnokában virágoznak.
15Még öregkorukban is
gyümölcsöt teremnek,
tele vannak nedvvel és élettel,
16hogy hirdessék: „Az Úr igazságos,
ő az én sziklám,
igazságtalanság nincsen benne!”