Ima szükség idején

¹(Ének, Korach fiainak zsoltára.

Ima szükség idején

A karvezetőnek a „Machalat” szerint

Ima szükség idején

énekelni – az eszrachita Heman

Ima szükség idején

tanítókölteménye.)

²Uram, Istenem,

nappal hozzád fohászkodom,

éjjel színed előtt panaszkodom.

³Imám hatoljon fel hozzád,

hallgasd meg könyörgésem!

⁴Mert a lelkem tele gyötrelemmel,

s életem közel van a holtak országához.

⁵Azok közé sorolnak, akik sírba szállnak,

olyan ember vagyok, ki a végét járja.

⁶A halottak közt hagytak,

mint kiket legyőztek, s már a sírban vannak:

többé nem emlékezel

és már gondot sem viselsz rájuk.

⁷A sír mélyére vetettél,

a sötétségbe, a szakadékba.

⁸Súlyosan rám nehezedik haragod,

minden hullámod összecsap fölöttem.

⁹Barátaimat távol tartod tőlem,

borzalommá tettél a szemükben.

Fogoly vagyok, nem szabadulhatok.

¹⁰Szemem elhomályosult a nyomortól.

Uram, mindennap téged hívlak,

kitárom feléd a kezem.

¹¹Tán a holtakon akarsz csodát tenni?

Fölkelnek még az árnyak,

hogy dicsérjenek?

¹²A sírban emlegetik még jóságodat,

és hűségedet a holtak országában?

¹³Felfogják-e csodáidat a sötétségben,

és a feledés földjén kegyelmedet?

¹⁴Ám én, Uram, tehozzád kiáltok,

már hajnalban eléd száll imám.

¹⁵Miért veted el a lelkemet, Uram,

miért rejted el arcodat előlem?

¹⁶Ifjúkorom óta gyenge vagyok,

s fenyeget a halál.

Viseltem borzalmaidat és betegeskedtem.

¹⁷Haragod tüze átjárt,

a fájdalmak semmivé tettek.

¹⁸Folyvást körülvesznek, mint az áradó víz,

mind együtt szorongatnak.

¹⁹Barátom, bizalmasom elidegenítetted;

már csak a sötétség ölel körül.