A zarándokének

¹(A karvezetőnek Gát szerint

A zarándokének

– Korach fiainak zsoltára.)

²Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura!

³Lelkem vágyakozva eped az Úr udvaraiba;

lelkem és testem sóvárog az élő Isten után.

⁴A veréb is otthont talál magának,

s a fecske fészket, hogy kicsinyeit

oda rejthesse,

oltáraidnál, Seregek Ura,

Istenem és királyom!

⁵Boldogok, akik házadban laknak,

téged örökké magasztalnak.

⁶Boldog az ember,

akinek ereje benned gyökerezik,

s akinek szíve zarándokútra készül.

⁷Ha végigvonul a Baka-völgyön át,

az a források völgyévé változik,

⁷a korai eső áldás bőségébe öltözteti.

⁸Egyre magasabbra emelkednek,

a Sionon Isten jelenik meg nekik.

⁹Seregek Ura, hallgasd meg imámat,

Jákob Istene, fordítsd felém füled

irgalmasan!

¹⁰Isten, védőpajzsunk, tekints le,

lásd meg fölkented arcát!

¹¹Jobb egy nap a te csarnokaidban,

mint ezer nap tetőled távol.

Inkább álljak az Isten háza küszöbén,

mint hogy lakjam a bűnösök hajlékában.

¹²Mivel Isten a nap és a pajzs,

ő dicsőséget ad és kegyelmet.

Nem tagad meg semmi jót azoktól,

akik tiszta szívvel élnek,

¹³Seregek Ura, boldog, aki benned bízik!