84 (83). ZSOLTÁR. A ZARÁNDOKÉNEK
1(A karvezetőnek Gát szerint – Korach fiainak zsoltára.)
2Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura!
3Lelkem vágyakozva eped az Úr udvaraiba; lelkem és testem sóvárog az élő Isten után.
4A veréb is otthont talál magának, s a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse, oltáraidnál, Seregek Ura, Istenem és királyom!
5Boldogok, akik házadban laknak, téged örökké magasztalnak.
6Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül.
7Ha végigvonul a Baka-völgyön át, az a források völgyévé változik, a korai eső áldás bőségébe öltözteti.
8Egyre magasabbra emelkednek, a Sionon Isten jelenik meg nekik.
9Seregek Ura, hallgasd meg imámat, Jákob Istene, fordítsd felém füled irgalmasan!
10Isten, védőpajzsunk, tekints le, lásd meg fölkented arcát!
11Jobb egy nap a te csarnokaidban, mint ezer nap tetőled távol. Inkább álljak az Isten háza küszöbén, mint hogy lakjam a bűnösök hajlékában.
12Mivel Isten a nap és a pajzs, ő dicsőséget ad és kegyelmet. Nem tagad meg semmi jót azoktól, akik tiszta szívvel élnek,
13Seregek Ura, boldog, aki benned bízik!