56 (55). ZSOLTÁR. A HÍVŐ BIZALMA

¹(A karvezetőnek a „Távoli istenek galambja” szerint – miktam Dávidtól, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.)

²Légy kegyes hozzám, Uram, mert az emberek eltipornak, folytonos harcban szorongatnak.

³Ellenségeim folyvást lábukkal taposnak, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Állíts talpra,

⁴amely napon elfog a félelem, mivel tebenned bízom.

⁵Dicsőítem Istenben a szavát, Istenben remélek, nem félek, a halandó mit árthatna nekem.

⁶Naphosszat kiforgatják szavaimat, minden gondolatuk az elvesztésem.

⁷Összegyűlnek és körülvesznek, lesik lépteimet, életemre törnek.

⁸Gonoszságuk ellenére megszabaduljanak? Uram, haragodban söpörd el e népeket!

⁹Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet.

¹⁰Ellenségeim visszarettennek, amikor téged szólítalak. Tudom, hogy Isten valóban velem van.

¹¹Dicsőítem Istenben a szavát, dicsőítem az Úrban a szavát.

¹²Istenben bizakodom, nem félek, az ember mit árthat nekem?

¹³Tartozom azzal, amit ígértem, Istenem, hálaáldozatot mutatok be neked.

57 (56). ZSOLTÁR

¹⁴Mert életemet kiragadtad a halálból, hogy az élők világosságában járjak Isten előtt.