A hívő bizalma

¹(A karvezetőnek a „Távoli istenek

A hívő bizalma

galambja” szerint – miktam Dávidtól,

A hívő bizalma

amikor a filiszteusok elfogták Gátban.)

²Légy kegyes hozzám, Uram,

mert az emberek eltipornak,

folytonos harcban szorongatnak.

³Ellenségeim folyvást lábukkal taposnak,

és sokan vannak, akik vesztemre törnek.

Állíts talpra,

⁴amely napon elfog a félelem,

mivel tebenned bízom.

⁵Dicsőítem Istenben a szavát,

Istenben remélek, nem félek,

a halandó mit árthatna nekem.

⁶Naphosszat kiforgatják szavaimat,

minden gondolatuk az elvesztésem.

⁷Összegyűlnek és körülvesznek,

⁷lesik lépteimet, életemre törnek.

⁸Gonoszságuk ellenére megszabaduljanak?

Uram, haragodban söpörd el e népeket!

⁹Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját,

összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet.

¹⁰Ellenségeim visszarettennek,

amikor téged szólítalak.

Tudom, hogy Isten valóban velem van.

¹¹Dicsőítem Istenben a szavát,

dicsőítem az Úrban a szavát.

¹²Istenben bizakodom, nem félek,

az ember mit árthat nekem?

¹³Tartozom azzal, amit ígértem, Istenem,

hálaáldozatot mutatok be neked.

¹⁴Mert életemet kiragadtad a halálból,

hogy az élők világosságában

járjak Isten előtt.