Ítélet az álnok ember felett

¹(A karvezetőnek tanítóköltemény Dávidtól,

²amikor az edomita Doeg jött,

és jelentette Saulnak: Dávid bement

Achimelek házába.)

³Mit dicsekedsz gazságoddal minden nap,

te, hatalomnak embere?

⁴Az eszed azon jár, hogyan árthass,

nyelved, mint éles kés, rágalommal sebez.

⁵Jobban szereted a rosszat, mint a jót,

jobban a hazugságot, mint az igaz szót.

⁶Csak a romlást hozó szavakat kedveled,

te álnok nyelv!

⁷Ezért megsemmisít és örökre eltaszít

az Isten.

⁷Kiragad sátradból, kitép az élők földjéből.

⁸Az igazak borzalommal nézik majd

s gúnyolódnak rajta:

⁹„Nézzétek, aki nem Istennél keresett

oltalmat,

aki a gazdagság teljére hagyatkozott,

azt, aki gonoszsága révén lett hatalmas!”

¹⁰Én azonban, mint zöldellő olajfa,

olyan vagyok Isten hajlékában,

mindig reménykedem Isten irgalmában.

¹¹Áldani foglak mindörökké,

mivel ezt művelted,

és jóságos nevedet hirdetni fogom

azok előtt, akik hűségesek hozzád.