48 (47). ZSOLTÁR. ISTEN VÉDI SZENT VÁROSÁT

¹(Ének – Korach fiainak zsoltára.)

²Nagy az Úr, méltó a dicséretre, Istenünk városában. Szent hegye,

³a nagyszerű magaslat öröme az egész világnak. Sion hegye, „északnak határa” valóban a nagy király városa.

⁴Őrtornyaiban az Isten lakik, azért biztos védelemnek látszik.

⁵Lám, királyok verődtek össze és együtt ostromolták.

⁶Nézték, de megmerevedtek, és megzavarodva megfutottak.

⁷Félelem fogta el őket, mint a szülő asszonyt.

⁸Éppúgy, ahogy a keletről jövő vihar szétzúzza Tarsis hajóit.

⁹Ahogy hallottuk, úgy láttuk is a Seregek Urának városát. Igen, a mi Istenünk városát Isten örökre megalapozta.

¹⁰Istenünk, kegyelmedre emlékezünk templomod szentélyében.

¹¹Amint a neved, Istenünk, úgy terjed dicsőséged is, a föld határáig. Jobbod telve igazságossággal.

¹²Azért hát örüljön Sion hegye, ujjongjanak Júda leányai ítéleteiden!

¹³Járjátok be Siont keresztül-kasul és számláljátok meg tornyait!

¹⁴Csodáljátok meg sáncait, falait, járjátok be erődítményeit, hogy elmondhassátok a jövő nemzedéknek:

¹⁵Ilyen nagy az Isten! Igen, ő a mi vezérünk, Istenünk örökkön-örökké!