(42.) EGY LEVITA PANASZA SZÁMŰZETÉSBEN
1(A karvezetőnek – Korach fiainak tanítókölteménye.)
2Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.
3Lelkem szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?
4Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: „Hol marad Istened?”
5A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel.
6Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét
7és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy.
8Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul.
9Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet.
10Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva?
11A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: „Hol maradt Istened?”
12De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!