¹(A karvezetőnek

– Korach fiainak tanítókölteménye.)

²Ahogy a szarvasünő a forrás vizére

kívánkozik,

úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.

³Lelkem szomjazik az Isten után,

az élő Isten után.

Mikor mehetek már,

hogy lássam Isten arcát?

⁴Könny a kenyerem nappal és éjjel,

ha naponta mondják:

„Hol marad Istened?”

⁵A szívem megdobban, ha arra gondolok,

hogyan vonultam be a fönséges sátorba,

az Úr házába,

ujjongás és énekszó közepette

a vidám ünnepi közösséggel.

⁶Lelkem, miért vagy szomorú

és miért háborogsz?

Remélj az Úrban és majd újra dicsőítem,

mint arcom felderítőjét

⁷és Istenemet!

⁷A lelkem roskadozik,

amikor a Jordán földjén

a Hermon felől rád gondolok, te kicsi hegy.

⁸Örvény hívja az örvényt

vizeid zuhogásában,

s minden örvényed és hullámod rám zúdul.

⁹Nappal az Úr adja kegyelmét

és éjjel neki énekelek,

áldom éltető Istenemet.

¹⁰Így szólok Istenhez: Sziklám vagy,

miért feledkeztél meg rólam?

Miért kell szomorúan járnom,

ellenségtől szorongatva?

¹¹A velőmbe hatol,

ha ellenségeim gúnyolódnak,

ha naponta mondják:

„Hol maradt Istened?”

¹²De miért vagy szomorú, lelkem,

és miért háborogsz?

Remélj Istenben és majd újra dicsőítem,

mint arcom felderítőjét és Istenemet!