24 (23). ZSOLTÁR. BEVONULÁS A SZENTÉLYBE
1(Dávid zsoltára.) Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.
2Ő alapozta tengerekre, és megerősítette a vizek fölött.
3Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén?
4Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan.
5Az Úr az ilyet áldja meg, Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát.
6Ez lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi, amely a te arcodat keresi, Jákob Istene.
7Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!
8Ki a dicsőség királya? Az Úr, a hatalmas és erős. Az Úr, a harcban verhetetlen.
9Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!
10Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya.