21 (20). ZSOLTÁR. HÁLAÉNEK A KIRÁLYÉRT

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)

²Hatalmadnak örül, Uram, a király, és segítséged láttán hangosan ujjong.

³Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának kérését.

⁴Eléje siettél üdvözítő áldással, s fejére színarany koronát helyeztél.

⁵Életet kért tőled, s te megadtad neki a napok teljességét mindörökre.

⁶Segítségeddel nagy lett a hírneve, fönséggel és dicsőséggel övezted.

⁷Áldássá tetted őt minden időkre, s színed előtt örömmel töltötted el.

⁸Hiszen a király az Úrban bizakodik, a Magasságbeli kegyelmének erejéből nem fog meginogni.

⁹Emeld föl a kezed elleneid ellen, s akik gyűlölnek, azokra sújtson le jobbod!

¹⁰Égjenek, mint a kemence tüzében azon a napon, amelyen arcod megjelenik! Semmisítse meg őket az Úr haragjában, eméssze meg őket a tűz!

¹¹Töröld el nemzetségüket a földről, s ivadékukat az emberek fiai közül!

¹²Bár rosszat forralnak és cselt szőnek ellened, győzni sohasem fognak.

¹³Hiszen te mind megfutamítod őket, s nyilaikat arcukba vezényled.

22 (21). ZSOLTÁR

¹⁴Kelj fel, uram, erőddel, s mi majd ünnepi éneket zengünk hatalmadról!