2. ZSOLTÁR. A MESSIÁSI DRÁMA

¹Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket?

²A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:

³„Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!”

⁴Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk, kineveti őket az Úr.

⁵De egyszer majd haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk:

⁶„Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen.”

⁷Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet.

⁸Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait.

⁹Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted.”

¹⁰Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket!

¹¹Szolgáljatok az Úrnak félelemmel,

¹²csókoljátok meg a lábát rettegéssel! Nehogy fölgerjedjen ellenetek, és elvesszetek az úton, ha hirtelen fellobban haragja. De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.