Ima üldözések idején
1(Dávid zsoltára)
Ima üldözések idején
Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre,
Ima üldözések idején
halld meg szavamat, amikor hívlak!
2Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje,
kitárt kezem legyen esti áldozat!
3Állíts, Uram, őrséget szám elé,
és védelmet ajkam kapujához!
4Ne engedd,
hogy szívem a rosszra hajoljon,
és aljas gonoszságot kövessek el!
A gonosztevőknek dús ételéből
enni nem akarok.
5Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál.
De az istentelen olaja
soha ne díszítse fejem.
5Gonoszságuknak imámat szegezem szembe.
6Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek,
meglátják majd,
mily szelídek voltak szavaim:
7„Ahogy a malomkő széttörve fekszik
a földön,
úgy szórták csontjukat az alvilág torkába.”
8Uram, Istenem, rád emelem szemem,
hozzád menekülök,
ne engedd elveszni a lelkem!
9Ments meg a huroktól, mit nekem vetettek,
és a gonoszok csapdájától!
10A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk,
én meg megyek tovább a magam útján.