130 (129). ZSOLTÁR. KÖNYÖRGÉS ÉS BIZAKODÁS
1(Zarándokének.) A mélységből kiáltok, Uram, hozzád,
2Uram, halld meg a szavam! Füled figyeljen fel könyörgő szavamra!
3Ha számon tartod a vétkeket, ki állhat meg akkor, színed előtt, Uram?
4Ám nálad bocsánatot nyer a vétek, hogy féljenek téged.
5Remélek az Úrban, benne remél lelkem, és bízom a szavában.
6Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt,
7várja Izrael az Urat. Mert az Úrnál az irgalom és bőséges nála a megváltás.
8Ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.