126 (125). ZSOLTÁR. A HAZATÉRŐK ÉNEKE
1(Zarándokének.) Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet.
2Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták: „Az Úr nagy dolgot művelt velük!”
3Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki.
4Fordítsd meg hát, Urunk, sorsunkat, ahogy délen a patakokat változtatod.
5Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd.
127 (126). ZSOLTÁR
6Sírva mennek előre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyűjtik kévéiket.