12 (11). ZSOLTÁR. A HAZUG VILÁG ELLEN
1(A karvezetőnek, nyolc húrra – Dávid zsoltára.)
2Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség.
3Ki-ki képmutatóan beszél társával, ajkán és szívében álnoksággal.
4Semmisíts meg, Uram, minden hazug ajkat s a dicsekvő nyelvet,
5azokét, akik mondják: „Nyelvünkben az erőnk, ajkunk a segítőnk – ki lehet úrrá felettünk?”
6De szól az Úr: „Fölkelek, mert a gyöngéket elnyomták, a szegények sóhajtoznak, és szabadulást viszek mindenkinek, aki sóvárogja.”
7Az Úr szava egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan, hétszer tisztított.
8Uram, te megvédesz bennünket, mindörökre megszabadítasz e nemzedéktől.
9A gáncsoskodók körös-körül ólálkodnak, az emberek fiaiban fölgyülemlett az aljasság.