ISTEN KIMENT MINDEN VESZÉLYBŐL
1(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.
2Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből.
3Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről.
4Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé.
5Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette.
6Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől.
7Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak.
8Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
9Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal.
10A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban.
11Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét.
12Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket.
13Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
14Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket.
15Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
16Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte.
17Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett.
18Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához.
19Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
20Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből.
21Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
22Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit.
23Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken:
24ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit.
25Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat.
26Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette.
27Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt.
28Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
29A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak.
30Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe.
31Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
32Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék!
33Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé.
34Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt.
35Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává.
36Az éhezőket odatelepítette, hogy otthont teremtsenek rajta.
37Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak.
38Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította.
39Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket.
40Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani:
41az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat.
42Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul.
43Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!