Isten kiment minden veszélyből

¹(Alleluja!)

Isten kiment minden veszélyből

Magasztaljátok az Urat, mert jó:

Isten kiment minden veszélyből

irgalma örökké megmarad.

²Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr,

akiket kiszabadított az ellenség kezéből.

³Akiket összegyűjtött az országokból,

napkeletről és napnyugatról,

északról és délről.

⁴Kietlen földön bolyongtak a pusztán,

nem találtak utat lakható hely felé.

⁵Éhség és szomjúság gyötörte őket,

életüket pusztulás fenyegette.

⁶Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak,

és ő megmentette őket

minden félelmüktől.

⁷Egyenes úton vezette őket,

hogy lakható helyre jussanak.

⁸Köszönjék meg az Úrnak

minden kegyelmét és csodáit,

amelyeket az emberek fiaiért tett!

⁹Mert az éhezőket jóllakatta,

s a nyomorgókat ellátta javakkal.

¹⁰A sötétben és a halál árnyékában ültek,

megbilincselve, nyomorban és vasban.

¹¹Mert ellenszegültek az Isten szavának,

és megvetették a Fölséges törvényét.

¹²Ezért szívüket bánattal puhította,

megtántorodtak s nem jött senki,

hogy támogassa őket.

¹³Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak,

s megmentette őket minden félelmüktől.

¹⁴Kivezette őket a sötétségből

s a halál árnyékából,

és széttörte bilincsüket.

¹⁵Köszönjék meg az Úrnak

minden kegyelmét és csodáit,

amelyeket az emberek fiaiért tett!

¹⁶Mert bezúzta az érckapukat,

és a vaszárakat kettétörte.

¹⁷Bűneik miatt erőtlenek voltak,

mulasztásaikért bűnhődniük kellett.

¹⁸Megundorodtak minden ételtől,

közel jutottak a halál kapujához.

¹⁹Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak,

s megmentette őket minden félelmüktől.

²⁰Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket,

életüket kimentette a veremből.

²¹Köszönjék meg az Úrnak

minden kegyelmét, és csodáit,

²¹amelyeket az emberek fiaiért tett!

²²Mutassanak be neki hálaáldozatot

és boldogan hirdessék tetteit.

²³Akik hajóikon bejárják a tengert,

és kereskednek a nagy vizeken:

²⁴ők is látták az Úr tetteit,

a mélyben szemlélték csodáit.

²⁵Szavával vihart támasztott,

magasba emelte a hullámokat.

²⁶Ezek az égig tornyosultak,

aztán lebuktak a mélybe,

őket pedig a kín emésztette.

²⁷Mint a részegek inogtak ide-oda

és minden bölcsességüknek vége volt.

²⁸Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak,

s megmentette őket minden félelmüktől.

²⁹A vihart szellővé szelídítette,

s a tenger hullámai elcsitultak.

³⁰Örültek, hogy nagy csendesség lett,

s elvezette őket az áhított kikötőbe.

³¹Köszönjék meg az Úrnak

minden kegyelmét és csodáit,

amelyeket az emberek fiaiért tett!

³²Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében!

A vének tanácsában dicsőítsék!

³³Folyókat pusztává változtatott,

és vízforrásokat szomjas földdé.

³⁴Termékeny földet szikes mezővé,

lakóinak gonoszsága miatt.

³⁵Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta,

a kiszáradt földet vizek forrásává.

³⁶Az éhezőket odatelepítette,

hogy otthont teremtsenek rajta.

³⁷Művelték a földet, szőlőt ültettek,

és gazdagon arattak.

³⁸Megáldotta őket, számuk hatalmas lett,

s nyájaikat is megszaporította.

³⁹Azután újra megfogyatkoztak,

baj és szükség emésztette őket.

⁴⁰Ám, aki a fejedelmeket is

megvetéssel sújtja,

s úttalan pusztán hagyja bolyongani:

⁴¹az fölemelte a szegényt a nyomorból,

és megsokasította nemzetségüket,

miként a nyájakat.

⁴²Az igazak látják ezt és örülnek,

s minden gonosz száj elnémul.

⁴³Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg!

Értse meg, milyen az Úr kegyelme!