¹Dárius király 4. esztendejében [az Úr szózatot intézett Zakariáshoz], a kilencedik hónap [Kiszlév hónap] negyedik napján

²Bételből elküldték Szarecert, Regem-Meleket és embereit, hogy imádkozzanak az Úr színe előtt,

³és kérdezzék meg a Seregek Ura templomának papjaitól, valamint a prófétáktól: „Kell-e nekem az ötödik hónapban gyászolnom és böjtölnöm, amint már számos esztendeje megtettem?”

⁴Ekkor a Seregek Ura a következő szózatot intézte hozzám:

⁵Így beszélj az ország egész népéhez és a papokhoz: „Amikor az elmúlt hetven esztendőben böjtöltetek és sírtatok az ötödik és a hetedik hónapban, talán miattam böjtöltetek?

⁶Hát amikor esztek és isztok, tán nem magatoknak esztek és isztok?

⁷Nem ismeritek a tanítást, amelyet az Úr a régi próféták által adott, amikor még laktak Jeruzsálemben, és békében élt a környező városokkal együtt? Amikor még laktak a Negeben és a síkságon?

⁸[Az Úr szózatot intézett Zakariáshoz:

⁹Ezt mondja a Seregek Ura:] Szolgáltassatok igazságot mindannyian, gyakoroljátok az irgalmasságot és tanúsítsatok részvétet testvéreitek iránt.

¹⁰Ne sanyargassátok az özvegyet és az árvát, az idegent és a szegényt. Szívetekben ne forraljatok gonoszságot mások ellen.

¹¹De nem vették figyelembe. Lázadó vállat mutattak nekem, befogták a fülüket, nehogy halljanak.

¹²Megkeményítették a szívüket, mint a gyémánt, nehogy megértsék a tanítást és a törvényeket, amelyeket a Seregek Ura Lelke által és a régi próféták által adott nekik. Ezért nagy lett a Seregek Urának haragja.

¹³Ez történt: Hiába kiáltott, nem hallgatták meg, [majd ők is hiába kiáltanak, én sem hallgatom meg őket – mondja a Seregek Ura];

¹⁴ezért szétszórta őket a különféle népek közé, amelyeket nem is ismertek. Mögöttük pedig elpusztult az ország: nem járt arra senki sem. Sivataggá tették a csodálatos földet!”