Jákob áldása.

¹Jákob azután hívta fiait és így szólt: „Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, ami a távoli időkben rátok vár.

²Gyűljetek össze Jákob fiai és halljátok, hallgassátok meg Izraelt, atyátokat!

³Ruben, elsőszülöttem, te erősségem és férfierőm zsengéje. Első a tekintélyben és első a hatalomban.

⁴De kiáradtál, mint a víz, ezért a jövőben nem leszel első. Mivel atyád fekhelyére léptél, s ellenemre beszennyezted fekhelyemet.

⁵Simeon és Lévi, test szerinti testvérek teljessé tették csalárdságuk hatalmát.

⁶Nem ülök le tanácsukban, körükben nem veszek részt, mivel haragjukban férfiakat öltek meg, s gőgjükben bikákat szelídítettek meg.

⁷Átkozott legyen a haragjuk, ami heves volt, s a dühük, ami kegyetlen volt. Elosztom őket Jákobban, szétszórom őket Izraelben.

⁸Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted.

⁹Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstényoroszlán. Ki ingerelné?

¹⁰Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki.

¹¹A szőlőtőhöz köti csikóját és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját.

¹²Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej.

¹³Zebulun a tenger partján lakik. Kormányos a hajókon, hátát Szidónnak fordítja.

¹⁴Isszachár, mint egy csontos szamár, amely karámok között tanyáz.

¹⁵Mivel látta, hogy a nyugalom szép és a föld kedves, teherhordásra hajtotta meg a hátát és jobbággyá vált.

¹⁶Dán igazságot szolgáltat népének, mint bármely törzse Izraelnek.

¹⁷Dán legyen olyan, mint a kígyó az úton, mint a vipera az ösvényen, amely a ló bokájába mar, hogy a lovasa hátra esik.

¹⁸A te üdvödet várom, uram!

¹⁹Gád – rablóbandák szorongatják, de ő a sarkukban van, üldözi őket.

²⁰Ásernek bőségesen van kenyere és királyi csemegét szállít.

²¹Naftali olyan, mint egy iramló szarvas, amelynek kedves borjai vannak.

²²József fiatal gyümölcsfa a forrás mellett, ágai felnyúlnak a falak fölé.

²³Íjászok keserűséget okoztak neki, célbavették és veszélybe sodorták.

²⁴De egy erős széttörte íjukat. Jákob erősének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait,

²⁵atyáid Istene, aki segítséget küld neked, a mindenható Isten, aki megáld téged felülről, az ég áldásának bőségével és az alant elterülő mélység áldásának bőségével. A kebel és az anyaméh áldásának bőségével,

²⁶a kalász és a virág áldásának bőségével, az örök hegyek, az ősi halmok áldásának bőségével. Ez mind szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére.

²⁷Benjamin ragadozó farkas, reggel prédát eszik, este zsákmányt osztogat.”

²⁸Ez Izrael tizenkét törzse, ez, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyikre a megfelelő áldást adta.

Jákob utolsó intelmei és halála.

²⁹Azután parancsot adott nekik és így szólt: „Ha majd megtértem atyáimhoz, atyáim mellé, a hettita Efron telkén levő barlangba temessetek,

³⁰Kánaán földjén, Mamrétól keletre, a machpelai telken levő barlangba, amelyet Ábrahám a hettita Efrontól vásárolt temetőhelynek.

³¹Ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot és Rebekkát, s ott temettem el Leát.

³²A telket és a barlangot erre a célra vásárolták a hettitáktól.

³³Miután Jákob megadta fiainak a végső rendelkezést, visszahúzta lábát fekhelyére. Azután meghalt és megtért övéihez.