A fáraónál.

¹József elment, és jelentette a fáraónak: „Atyám és testvéreim megérkeztek juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal Kánaán földjéről, s Gósen földjén vannak.”

²Testvérei közül ötöt magával vitt, és bemutatta a fáraónak.

³Amikor a fáraó megkérdezte testvéreit: „Mi a foglalkozástok?” – ezt felelték a fáraónak: „Juhpásztorok vagyunk mi, a te szolgáid, mint már atyáink is voltak.”

⁴Azután ezt mondták a fáraónak: „Azért jöttünk, hogy mint jövevények, az országban tartózkodjunk. Szolgáid nem találtak legelőt juhaik számára, mivel az éhség súlyosan ránehezedett Kánaán földjére. Engedd meg tehát, hogy szolgáid Gósen földjén maradjanak.”

⁵A fáraó így válaszolt Józsefnek:

⁶„Maradjanak Gósen földjén, és ha tudod, hogy derék emberek vannak köztük, tedd meg őket nyájaim felügyelőivé.”

⁷Jákob és fiai Egyiptomba mentek Józsefhez. Amikor a fáraó, Egyiptom királya meghallotta, így szólt Józsefhez: „Apád és testvéreid eljöttek hozzád.

⁸Egyiptom rendelkezésedre áll. Egyiptom legjobb helyén telepítsd le atyádat és testvéreidet!”

⁹

¹⁰József bevezette és bemutatta atyját a fáraónak.

¹¹Jákob megáldotta a fáraót. A fáraó megkérdezte Jákobot: „Mennyi az éveid száma?”

¹²Jákob így válaszolt a fáraónak: „Vándorlásom évei 130-at tesznek ki. Számra nem sok, de életem tele volt szenvedéssel. Nem érik el atyáim életkorát, vándorlásuk éveit.”

József intézkedései.

¹³Jákob megáldotta a fáraót és eltávozott a fáraó színe elől.

¹⁴József pedig letelepítette atyját és testvéreit, birtokot adott nekik Egyiptom földjén, mégpedig az ország legjobb részén, Ramszesz vidékén, ahogy a fáraó megparancsolta.

¹⁵József ellátta atyját és testvéreit és atyjának egész családját kenyérrel, gyermekeik száma szerint.

¹⁶Már az egész országban nem volt kenyér, mivel az éhínség nagyon nyomasztóvá vált. Egyiptom földjéhez hasonlóan Kánaán földjét is megviselte az éhség.

¹⁷József a gabona eladásával minden pénzt megszerzett és beszolgáltatott a fáraó kincstárába, ami Egyiptom földjén és Kánaán földjén volt.

¹⁸Amikor aztán Egyiptomban és Kánaánban elfogyott a pénz, egész Egyiptom Józsefhez tódult

¹⁹és így szóltak: „Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, ha elfogyott is a pénzünk?

²⁰József ezt válaszolta: „Adjátok ide állataitokat, akkor ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret.” Erre elhozták állataikat Józsefhez. József pedig kenyeret adott nekik a lovakért, juhokért, barmokért és szamarakért. Így látta el őket egy évig kenyérrel az egész állatállomány fejében.

²¹Az egy év elmúltával, a következő esztendőben újra eljöttek hozzá és mondták: „Uram, nem titkolhatjuk el előtted, hogy a pénzünk elfogyott és állatállományunk is a tied lett, urunk.

²²Semmi más nem áll rendelkezésedre, csak testünk és földünk. Pusztuljunk el színed előtt mi is, a földünk is? Vásárolj meg minket és földünket kenyérért, így a földünkkel hasznot hajtunk a fáraónak. De adj vetőmagot, hogy életben maradhassunk, ne haljunk meg és a föld ne váljék sivataggá.”

²³József megvásárolta az egyiptomiak minden szántóföldjét a fáraó számára. Az egyiptomiak ugyanis eladták minden földjüket, mivel az éhínség súlyosan rájuk nehezedett. Így az egész ország a fáraó birtoka lett.

²⁴Tulajdonává tette a lakosságot Egyiptom egyik végétől a másikig.

²⁵Csak a papok földjét nem szerezte meg, mivel a papok állandó jövedelmet kaptak a fáraótól, s állandó jövedelmükből éltek, amit a fáraó utalt ki nekik. Ezért nem kellett földjüket eladniuk.

²⁶József ezt mondta a népnek: „Nézzétek, én ma benneteket és a földeteket megvettelek a fáraó számára. Itt a vetőmag, vessétek be a földet.

Jákob végakarata.

²⁷De a termés ötödét be kell szolgáltatnotok a fáraónak. A többi négyötöd a tietek marad vetőmagnak és eltartani gyermekeiteket.”

²⁸Azok így válaszoltak: „Megmentetted életünket, a fáraó tulajdona leszünk, csak találjunk kegyelmet urunk színe előtt.”

²⁹József tehát rendeletet hozott, ami mai napig terheli a földbirtokot Egyiptomban, hogy az ötödrészt be kell szolgáltatni a fáraónak. Csak a papok földje nem került a fáraó birtokába.

³⁰Izrael Egyiptom földjén Gósen tartományban maradt. Birtokot szereztek, szaporodtak és sokan lettek.

³¹Jákob még 17 évig élt Egyiptom földjén. Jákob életkora 147 évet tett ki.

³²Amikor Izrael halála közeledett, hívatta a fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: „Ha van benned szeretet irántam, tedd kezedet csípőm alá, hogy jóságot és hűséget tanúsítasz irányomban, s nem temetsz el Egyiptomban.

³³Ha atyáimhoz költözöm, vigyél el Egyiptomból és helyezz el az ő sírboltjukban.”

³⁴Ő így válaszolt: „Szavaid szerint fogok eljárni.” „Esküdj meg!” – mondta, mire ő megesküdött. Jákob pedig meghajolt az ágy feje irányában.