József megismerteti magát.

¹Ekkor József a körülötte állók előtt nem tudta tovább visszatartani magát. Rájuk kiáltott: „Menjetek ki mindnyájan!” Így senki sem volt nála, amikor József fölfedte magát testvérei előtt.

²Olyan hangosan sírt, hogy az egyiptomiak mind hallották, és a híre eljutott a fáraó házába is.

³József így szólt testvéreihez: „József vagyok! Él-e még atyám?” De testvérei nem tudtak felelni neki, annyira meglepődtek, ahogy ráismertek.

⁴József így szólt hozzájuk: „Gyertek hát közelebb hozzám!” Mikor közelebb mentek, ezt mondta: „József vagyok! A testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.

⁵De most ne nyugtalankodjatok és ne tegyetek magatoknak szemrehányást amiatt, hogy eladtatok. Isten azért küldött előre engem, hogy megmentsem az életeteket.

⁶Már két éve pusztít az éhínség az országban, de még öt esztendő van hátra, hogy nem vetnek és nem aratnak.

⁷De Isten előre küldött engem, hogy megmentse és életben tartsa nemzetségteket a földön.

⁸Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten. A fáraó atyjává és házának urává tett, és én parancsolok Egyiptom egész földjén.

⁹Sietve térjetek hát vissza atyánkhoz és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten engem Egyiptom egész földjének urává tett.

¹⁰Gyere hozzám, ne késlekedj! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám, te és fiaid és unokáid, nyájaddal, barmaiddal és minden vagyonoddal együtt.

¹¹Én majd gondoskodom itt ellátásodról, mert az ínség még öt évig tart. Nem fogsz elszegényedni sem te, sem házad és semmi, ami a tied.

¹²Saját szemetekkel látjátok, és öcsém, Benjamin is látja, hogy az én szám szól hozzátok.

¹³Tehát vigyetek hírt atyámnak az én magas egyiptomi állásomról és mindarról, amit láttatok, azután sietve hozzátok ide atyámat!”

¹⁴Ezután nyakába borult öccsének Benjaminnak, és sírt. Benjamin is sírt az ő nyakában.

¹⁵Azután megcsókolta bátyjait is, sírt, és megölelte őket. Testvérei pedig elbeszélgettek vele.

A fáraó meghívása.

¹⁶A hír eljutott a fáraó palotájába is: „eljöttek József testvérei”. A fáraó és szolgái örültek neki.

¹⁷A fáraó így szólt Józsefhez: „Mondd meg testvéreidnek, hogy ezt tegyétek: Málházzátok fel állataitokat és menjetek Kánaán földjére.

¹⁸Hozzátok el atyátokat és családotokat, és gyertek hozzám! Én Egyiptom földjének legjavát adom nektek és a föld bőségéből fogtok táplálkozni.

¹⁹Te pedig add nekik a parancsot, hogy ezt tegyétek: Vigyetek magatokkal szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, ültessétek fel atyátokat és gyertek ide.

²⁰Házi holmitok miatt ne bánkódjatok, mivel Egyiptom egész földjének legjava lesz a tiétek.”

²¹Izrael fiai így is tettek. József a fáraó parancsára szekereket adott nekik és élelemmel is ellátta őket az útra.

²²Ezenkívül mindegyiküknek ajándékozott egy ünnepi ruhát, Benjaminnak 300 ezüstpénzt adott és öt ünnepi ruhát.

²³Hasonlóképpen atyjának is küldött 10 szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz nőstény szamarat megrakva gabonával, kenyérrel és úti élelemmel atyja számára.

²⁴Azután elbocsátotta testvéreit és azok elindultak, miután figyelmeztette őket: Ne civódjatok az úton!”

²⁵Elindultak tehát Egyiptomból és megérkeztek Kánaán földjére atyjukhoz.

²⁶Hírül hozták neki: „József él, ő parancsol Egyiptom egész földjén.” De a szíve hideg maradt, mivel nem hitt nekik.

²⁷Mikor azonban mindent elbeszéltek, amit József mondott és látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvitesse, akkor ismét élet szállt atyjukba.

²⁸Izrael felkiáltott: „Elég, a fiam még él! Elmegyek, hogy lássam, mielőtt meghalok.”