Jákob fiainak második útja.

¹Az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre.

²Mind fölélték a gabonát, amit Egyiptomból hoztak. Ezért apjuk azt mondta nekik: „Menjetek el még egyszer, és vegyetek gabonát számunkra.”

³Júda így válaszolt: „Az a férfi nyomatékosan hangoztatta előttünk: Nem kerülhettek ismét a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek.

⁴Ha tehát elengeded velünk öcsénket, akkor lemegyünk és vásárolunk számodra gabonát.

⁵Ha azonban nem engeded el, nem megyünk le. Hiszen az az ember megmondta nekünk: Nem kerülhettek a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek.”

⁶Erre Izrael így szólt: „Miért okoztátok nekem ezt a fájdalmat, hogy elárultátok az embernek, hogy még egy öcsétek van?”

⁷Ezt válaszolták: „Az ember behatóan kérdezősködött felőlünk, családunk felől, és megkérdezte: él-e még atyátok és van-e még testvéretek. Mi csak feleltünk a kérdéseire. Nem tudhattuk előre, hogy ezt fogja mondani: hozzátok el nekem öcséteket.”

⁸Akkor Júda ezt mondta atyjának, Izraelnek: „Engedd el velem a fiút, azután keljünk útra és menjünk le, hogy életben maradjunk, s ne haljunk meg, te is, gyermekeink is.

⁹Én magam kezeskedem érte, az én kezemtől kell őt követelned. Ha én nem hozom vissza és nem állítom eléd, akkor egész életemen át viselem előtted a felelősséget.

¹⁰Ha nem késlekedünk, már kétszer visszajöttünk volna.”

¹¹Atyjuk, Izrael így szólt hozzájuk: „Ha már meg kell történni, ezt tegyétek: Vigyetek a föld legjobb termékeiből valamit magatokkal zsákjaitokban és adjatok annak az embernek ajándékul egy kevés balzsamot, mézet, gumit, illatos gyantát, pisztáciabogyót és mandulát.

¹²Továbbá vigyetek kétszer annyi pénzt magatokkal, mivel vissza kell vinnetek azt a pénzt is, ami a zsákotokban volt. Talán elnézték a dolgot.

¹³Vigyétek el öcséteket is, induljatok, és térjetek vissza ahhoz az emberhez.

¹⁴A mindenható Isten adja, hogy irgalmat találjatok az ember előtt, és újra elengedjen titeket s veletek testvéreteket, valamint Benjamint is. Hanem én újra gyermektelen vagyok, mint egykor voltam.”

Találkozás Józseffel.

¹⁵A férfiak ezután fogták az ajándékokat, s magukhoz vették a kétszeres pénzt, továbbá Benjamint, és elindultak. Lementek Egyiptomba és József elé járultak.

¹⁶Amikor József meglátta köztük Benjamint, megparancsolta háza gondnokának: „Vezesd a férfiakat házamba, vágass le egy állatot és készítsd el, mivel a férfiak délben nálam ebédelnek.”

¹⁷Az ember úgy tett, ahogy József megparancsolta. Az ember József házába vezette a férfiakat.

¹⁸A férfiak azonban féltek, mivel József házába vezették őket. Így gondolkoztak: „Bizonyára a pénz miatt visznek oda, amit előző alkalommal a zsákunkban találtunk. El akarnak fogni, hogy szamarainkkal együtt rabszolgává tegyenek bennünket.”

¹⁹Ezért József intézőjéhez léptek, a ház bejárata előtt megszólították,

²⁰és ezt mondták: „Kérlek, uram, mi már jártunk itt egyszer gabonát vásárolni.

²¹De amikor a szállásra értünk, a takarmányos zsákunkban ott találtuk mindegyikünknek a pénzét felül a zsákban, a mi pénzünket teljes súlyban.

²²Ezt most visszahoztuk. De más pénzt is hoztunk, hogy gabonát vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákokba.”

²³De az így felelt: „Nyugodjatok meg és ne féljetek! A ti Istenetek és atyátok Istene tette titokban a kincset zsákotokba. Én rendesen fölvettem pénzeteket.” Azután kihozta Simeont hozzájuk,

²⁴majd József házába vezette a férfiakat, vizet adott nekik, hogy mossák meg a lábukat, és szamaraikat is ellátta takarmánnyal.

²⁵Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön. Hallották ugyanis, hogy ott fognak ebédelni.

²⁶Amikor József belépett a házba, átadták neki az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak előtte.

²⁷Ő pedig érdeklődött hogylétük felől és kérdezte: „Jól érzi magát öreg atyátok, akiről beszéltetek? Életben van még?”

²⁸Így válaszoltak: „Szolgád, atyánk jól érzi magát, még életben van.”

²⁹Azután körülnézett és meglátta Benjamint, anyjának fiát. Így szólt: „Ez bizonyára legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem.” Azután ezt mondta: „Isten fordítsa feléd kegyét, fiam.”

³⁰Erre József elsietett, mert testvérének láttára mélyen megrendült lelkében, és ki kellett sírnia magát. Bement a belső szobába és ott kisírta magát.

³¹Azután megmosta arcát, ismét kijött, és uralkodva magán kiadta az utasítást: „Szolgáljátok fel az ételt!

³²Felszolgálták neki és nekik külön, hasonlóképpen az egyiptomiaknak is, akik vele étkeztek. Az egyiptomiak ugyanis nem étkezhetnek együtt a héberekkel, mivel ettől az egyiptomiak irtóznak.

³³Előtte ültek a legidősebbtől a legfiatalabbig, koruk szerint. Ezért a férfiak csodálkozva tekintettek egymásra.

³⁴Azokból a fogásokból tétetett eléjük, amelyek előtte voltak. Az a rész, amit Benjamin elé tettek, ötször akkora volt, mint a többieké. Együtt ittak vele és vígan voltak.