¹Mikor Ráchel látta, hogy nem szül gyermeket Jákobnak, féltékeny lett nővérére, és így szólt Jákobhoz: „Adj nekem gyermeket, különben meghalok!”

²Jákob dühös lett Ráchelre, s ezt mondta: „Talán helyettese vagyok Istennek, aki megtagadta tőled a gyermekáldást?”

³Az így válaszolt: „Itt van a szolgálóm, Bilha. Menj be hozzá, hogy majd a térdemen szüljön, és én is gyermekhez jussak általa.”

⁴Így a szolgálóját feleségül adta neki, és Jákob együtt volt vele.

⁵Bilha fogant, és fiút szült Jákobnak.

⁶Ráchel így szólt: „Isten igazságot szolgáltatott nekem, meghallgatta kérésemet és fiút ajándékozott nekem.” Ezért Dánnak nevezte.

⁷Bilha, Ráchel szolgálója ismét fogant és második fiút szült Jákobnak.

⁸Ráchel ekkor így szólt: „Isten harcát kellett megharcolnom nővéremmel, és győztem.” Ezért Naftalinak nevezte el.

⁹Mikor Lea látta, hogy nem szül több gyermeket, vette szolgálóját, Szilpát, és feleségül adta Jákobnak.

¹⁰Szilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákobnak.

¹¹Lea erre így szólt: „Szerencse föl!” – és Gádnak nevezte.

¹²Majd Szilpa, Lea szolgálója másik fiút szült Jákobnak,

¹³Lea erre ezt mondta: „Én boldog! Hiszen a lányok boldognak hirdetnek majd engem!” Ezért Ásernek nevezte.

¹⁴Ruben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és anyjának, Leának adta. Ráchel így szólt Leához: „Adj nekem is a fiad mandragórájából.”

¹⁵„Nem elég neked – válaszolta –, hogy a férjemet elvetted, még a fiam mandragóráját is el akarod venni?” Ráchel így felelt: „No, akkor az éjjel aludjon a fiad mandragórájáért veled.”

¹⁶Amikor tehát Jákob este megjött a mezőről, Lea eléje ment és azt mondta: „Hozzám kell jönnöd, mivel a fiam mandragórájáért lefoglaltalak magamnak.” Így nála aludt.

¹⁷Isten meghallgatta Leát, fogant, és ötödik fiút szült Jákobnak.

¹⁸Lea így szólt: „Isten megjutalmazott, mivel a szolgálómat odaadtam férjemnek.”

¹⁹Ezért Isszachárnak nevezte. Lea ismét fogant, és hatodik fiút szült Jákobnak.

²⁰Erre azt mondta Lea: „Isten jó ajándékot adott nekem. Most már nálam marad a férjem, mivel hat fiút szültem neki.” Zebulunnak nevezte.

²¹Azután egy leányt szült, s Dinának nevezte.

²²Isten megemlékezett Ráchelről. Isten meghallgatta és megnyitotta méhét.

²³Fogant és fiút szült. Így szólt: „Isten elvette gyalázatomat.”

²⁴Ezért Józsefnek nevezte, s közben ezt mondta: „Az Úr adjon még egy fiút hozzá.”

²⁵Miután Ráchel megszülte Józsefet, Jákob így szólt Lábánhoz: „Bocsáss el, hogy hazámba, földemre költözzem.

²⁶Add ki feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hogy elmehessek. Jól tudod, milyen szolgálatot tettem neked.”

²⁷Lábán így felelt: „Ha kegyelmet találtam szemedben… jövendölés útján megtudtam, hogy Isten miattad áldott meg.”

²⁸Azután folytatta: „Határozd meg a bért, amit követelsz, és megadom neked.”

²⁹Ő így felelt: „Magad tudod, hogyan szolgáltalak és hogy mi lett állatállományodból.

³⁰Mielőtt idejöttem, kevés vagyonod volt, de hatalmasan felszaporodott. Az Úr minden lépésemben megáldott téged. De mikor gondoskodom már saját otthonomról?”

³¹„Mit adjak neked?” – kérdezte. Jákob így felelt: „Ne adj semmit, hanem fogadd el a következő indítványt, s akkor ismét legeltetem nyájadat.

³²Ma végigmegyek juhaid és kecskéid között. A bárányok közül különíts el minden sötét színű állatot, a kecskék közül pedig minden csíkosat és foltosat: ez az én bérem.

³³A jövőben ebben mutatkozik meg becsületességem: Ha jössz és bérem után nézel, akkor ami a kecskék között nem csíkos és foltos és a bárányok között nem sötét színű, azt mind úgy kell tekinteni, mint amit tőlem loptak.”

³⁴Lábán így felelt: „Jó, legyen ahogy mondtad.”

³⁵Még azon a napon elkülönítette a csíkos és foltos kecskét, mindegyiket, amelyiken volt valami fehér, továbbá minden sötét szőrű bárányt és átadta fiainak.

³⁶Azután három nap járásnyi térközt jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán többi juhát, kecskéjét legeltette.

³⁷Jákob friss nyárfa­, mandula­ és platángallyakat hozott, fehér sávokat vágott rajtuk, úgy, hogy a gallyak fehérsége előtűnt.

³⁸Azután a csíkozott vesszőket egyenesen az állatok elé helyezte az ivóvályúkba és a víztartályokba, amelyekhez az állatok inni jártak. Ugyanis akkor párosodtak, amikor inni mentek.

³⁹Az állatok tehát a vesszők előtt párosodtak. Ezért az állatok csíkos, pettyes és foltos kicsinyeket ellettek.

⁴⁰Jákob elkülönítette a bárányokat, és az állatoknak a tekintetét ismét a csíkosra és a feketére irányította. Külön nyájakat állított össze magának, és nem keverte őket Lábán nyájaihoz.

⁴¹Valahányszor az erős állatok üzekedni kezdtek, Jákob a vesszőket az állatok elé helyezte az ivóvályúkba, hogy a vesszők előtt párosodjanak.

⁴²A gyenge állatok elé azonban nem tette oda őket. Így a gyengék Lábánnak jutottak, az erősek Jákobnak.

⁴³Ezért az ember rendkívül gazdag lett. Számos aprómarhája, szolgálója, tevéje és szamara volt.