Izsák születése.

¹Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy megígérte, az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta.

²Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt.

³Ábrahám fiának, aki született, akit Sára szült neki, az Izsák nevet adta.

⁴Ábrahám körülmetélte fiát, Izsákot, a nyolcadik napon, ahogy Isten megparancsolta.

⁵Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett.

⁶Sára így szólt: „Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül.”

⁷Aztán folytatta: „Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még gyermeket fog szoptatni? Öreg korára szültem neki fiút.”

Hágár és Izmael eltávolítása.

⁸Ahogy a fiú növekedett, elválasztották. Ábrahám Izsák elválasztása napján nagy lakomát rendezett.

⁹Akkor Sára észrevette, hogy az egyiptomi Hágár fia, akit ez Ábrahámnak szült, az ő fiával játszik.

¹⁰Ezért azt mondta Ábrahámnak: „Távolítsd el a szolgálót és fiát. Ennek a szolgálónak a fia ne örököljön együtt az én fiammal.”

¹¹Ábrahámnak nem tetszett ez a beszéd a fia miatt,

¹²de Isten így szólt Ábrahámhoz: „Ne bánkódj a fiad és szolgálód miatt, hanem hallgass Sárára mindenben, amit mond neked, mert utódaidat Izsák után fogják nevezni.

¹³De a szolgáló fiát is nagy néppé teszem, mivel ő a te utódod.”

¹⁴Ábrahám korán reggel fölkelt, kenyeret és egy tömlő vizet vett, s odaadta Hágárnak, aztán a vállára tette a fiát és eltávolította őket. Az elment és Beerseba pusztáján bolyongott.

¹⁵Amikor a víz kifogyott a tömlőből, a gyermeket ledobta egy bokor alá.

¹⁶Ő maga tovább ment, és egy nyíllövésnyire leült vele szemben. Ezt mondta: „Nem tudom nézni a gyermek haldoklását.” Így ült vele szemben, az pedig elkezdett hangosan sírni.

¹⁷Isten meghallotta a gyermek hangját, s az Isten angyala az égből megszólította Hágárt és azt mondta: „Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallgatta a gyermek szavát ott, ahol van.

¹⁸Kelj föl, vedd a gyermeket és tartsd erősen a kezedben, mivel nagy néppé teszem.”

¹⁹Azután Isten megnyitotta a szemét, és meglátott egy vízforrást. Odament, megtöltötte a tömlőt és inni adott a gyermeknek.

²⁰Isten a gyermekkel volt. Az felnőtt, a pusztában lakott és íjas vadász lett.

²¹Párán pusztájában lakott, s anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.

Ábrahám és Abimelek.

²²Ugyanabban az időben beszélt Abimelek és vezére, Pichol Ábrahámmal. Így szólt: „Isten veled van mindenben, amit teszel.

²³Azért esküdj meg nekem itt Istenre, hogy sem nekem, sem utódaimnak nem fogsz hűtlenül ártani. Ahogy én szeretetet mutattam irántad, úgy mutass te is irántam és a föld iránt, amelyen mint vendég lakol.”

²⁴Ábrahám így válaszolt: „Megesküszöm.”

²⁵De (előbb) Ábrahám szót emelt Abimeleknél a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakkal elvettek.

²⁶Abimelek tiltakozott: „Nem tudom, ki tette. Te nem szóltál róla semmit, s a mai napig nem hallottam róla.”

²⁷Erre Ábrahám juhokat és szarvasmarhákat hozott, Abimeleknek adta, és szövetséget kötöttek egymással.

²⁸Ábrahám azonban hét bárányt különállított a nyájból.

²⁹Abimelek megkérdezte Ábrahámot: „Mit jelent ez a hét bárány, amelyet különállítottál?”

³⁰Ő így válaszolt: „Hét bárányt végy át saját kezemből. Ez legyen a bizonyíték arra, hogy a kutat én ástam.”

³¹Ezért hívják azt a helyet Beersebának, mert ők ketten ott esküdtek meg egymásnak.

³²Miután Beersebában szövetséget kötöttek, Abimelek és vezére, Pichol elindultak, s visszatértek a filiszteusok földjére,

³³Ábrahám pedig egy tamariszkuszt ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta Istennek, az örökkévalóság Istenének nevét. Ábrahám hosszú ideig vendégként lakott a filiszteusok földjén.