A démon elűzése.

¹Amikor befejezték az evést és ivást, arról kezdtek beszélni, hogy lefekszenek, s az ebédlőből a nászszobába vezették a fiatalembert.

²Akkor Tóbiásnak eszébe jutott, amit Ráfael mondott neki. Elővette hát táskájából a hal szívét és máját, és a füstölőben levő parázsra tette.

³A démon nem állhatta a hal füstjét, így el is menekült a levegőben, meg sem állt Egyiptomig. Ráfael üldözőbe vette, megkötözte és odaláncolta.

⁴Közben a szülők kimentek és bezárták az ajtót. Tóbiás fölkelt az ágyból és azt mondta Sárának: „Kelj fel, nővérem! Imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét.”

⁵Az fölkelt és elkezdtek imádkozni, hogy oltalmat találjanak. Tóbiás kezdte: „Áldott vagy, atyáink Istene! Áldott a te neved örökkön-örökké! Dicsőítsenek az egek és mind a teremtmények mindörökké.

⁶Te teremtetted Ádámot, és hűséges segítőül mellé adtad a feleségét, Évát. Tőlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzá hasonló segítőtársat.

⁷Uram, én most nem rendetlen vággyal veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg.”

⁸Közösen rámondták: „Úgy legyen, úgy legyen!”

⁹Aztán éjszaka együtt háltak. Ráguel fölkelt, és szólt szolgáinak. Azok mentek, és segítettek neki sírt ásni.

¹⁰Azt gondolta ugyanis magában: „Hátha ez is meghalt, s mi nevetség és gúny tárgyává leszünk.”

¹¹Amikor a sír elkészült, Ráguel hazament, hívta a feleségét

¹²és így szólt hozzá: „Küldj be egy szolgálót a szobába, hadd nézze meg, vajon életben van-e Tóbiás. Ha meghalt, eltemetjük, mielőtt valaki megtudná a dolgot.”

¹³Hívták a szolgálót, lámpát gyújtottak, kinyitották az ajtót, s a szolgáló belépett. Mély álomba merülve találta mindkettőjüket.

¹⁴Erre kijött és halkan ezt mondta: „Nem halt meg, minden rendben van.”

¹⁵Akkor Ráguel e szavakkal magasztalta az ég Istenét: „Áldott légy, Uram, minden tiszta ének zengje dicséretedet örökkön-örökké!

¹⁶Áldott légy, mert örömben részesítettél, s amitől rettegtem, az nem történt meg velem, hanem nagy irgalmasságod szerint bántál velünk.

¹⁷Áldott légy, mert megkönyörültél ezen a két egyetlen gyermeken. Ezentúl is légy hozzájuk, Uram, irgalmas és oltalmazd őket! Örömben és kegyelemben éljék le életüket!”

¹⁸Aztán meghagyta szolgáinak, hogy még hajnal előtt temessék be a sírt.

¹⁹Süttetett feleségével egy kemence kenyeret, aztán kiment a nyájhoz, kiválasztott két ökröt és négy birkát, beadta a konyhára, és megkezdődött a készülődés.

²⁰Aztán hívatta Tóbiást, és azt mondta neki: „Tizennégy napig nem mehetsz el innen. Maradj itt, ahol vagy, egyél-igyál nálam. Szerezz örömet a lányomnak annyi gyötrelem után.

²¹Aztán vidd el a vagyonom felét, és térj vissza apádhoz akadálytalanul. Ha aztán meghalunk, a feleségem is, én is, a tiéd lesz a másik fele is. Bátorság, fiam! Apád vagyok, Edna meg anyád. Mint nővérednek, ugyanúgy neked is szüleid vagyunk mostantól fogva. Csak bátorság, fiam!”