A Nap.

¹Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen.

²A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: „Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!”

³Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni?

⁴A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet.

⁵Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását.

A Hold

⁶És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt.

⁷A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt.

⁸Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján.

A csillagok

⁹Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait.

¹⁰A Szent szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken.

A szivárvány

¹¹Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában.

¹²Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki.

A természet csodái

¹³Amikor elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám.

¹⁴Ilyen úton-módon kinyílnak csűrjei, és mint a madarak, kiszállnak felhői.

¹⁵A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit.

¹⁶Mikor megpillantják, reszketnek a hegyek.

¹⁷Dörgő hangjától jajveszékel a föld.

¹⁸Akarata szerint száguld a déli szél,

¹⁹s így az északi szél, meg a forgószél is.

²⁰Mint a madarakat röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás. Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet.

²¹Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely mikor megfagy, hegyes, mint a tüske.

²²Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képződik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá.

²³Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna.

²⁴Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhő, s a harmat életet ad az aszály után.

²⁵Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket.

²⁶Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes, ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk.

²⁷A legelképesztőbb dolgok teremnek ott, sokféle élőlény, a tenger szörnyei.

²⁸De hála Istennek, minden jól végződik, a szavára minden jól elrendeződik.

²⁹Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy ő a minden.

³⁰Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden művei.

³¹Félelmetes az Úr és rettentően nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók.

³²Magasztaljátok őt dicsőítő énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb. Ha hozzákezdetek, merítsetek erőt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére.

³³Ki az, aki látta és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik?

³⁴Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam műveiből.

³⁵De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.