Orvos és betegség.

¹Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye.

²A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitől, mint az ajándék, amit a királytól kapsz.

³Tudása miatt az orvos emelt fővel járhat, még a hatalmasok körében is megcsodálják.

⁴A gyógyszereket a földből adja az Úr, és az okos ember nem veti meg őket.

⁵Vajon nem fától lett talán édes a víz, hogy így megmutassa, mily erő van benne?

⁶Az embernek is ő adott értelmet, hogy magasztalja hatalmas műveit.

⁷Ápolás, enyhítés céljára használja a gyógyszerész is a gyógyszert, azért készíti.

⁸Működése soha meg ne szűnjék, jóvoltából az egészség terjed a földön.

⁹Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged.

¹⁰Menekülj a bűntől, s legyen tiszta a kezed, tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól.

¹¹Mutass be tömjén­ és lisztlángáldozatot, s adakozz bőkezűen, amint telik tőled.

¹²De hívd az orvost is, az Úr alkotta őt is, ő se hiányozzék, mert rá is szükség van.

¹³Van, amikor az ő kezében van az egészség,

¹⁴mert hiszen ő is könyörög az Úrhoz, hogy munkája nyomán javulás álljon be, s adjon gyógyulást az élet javára.

¹⁵Az, aki vétkezik Teremtője ellen, az orvosoknak kerül a kezébe.

A gyász

¹⁶Fiam, a halottért ontsad könnyeidet, énekeld el a siratóéneket; ahogy az jár neki, temesd el tetemét, és ne rejtőzz el, amikor temetik.

¹⁷Sírj keservesen, jajgass fájdalmadban, és tartsd meg érte a gyászt, ahogy megilleti, egy napig, kettőig, nehogy megszóljanak. Aztán hagyd fájdalmadat, s keress vigasztalást,

¹⁸mert a szomorúság a halálhoz vezet, és a kedvetlenség megtöri az erőt.

¹⁹A temetés után vesd le a fájdalmat, mert örökös gyászban nem lehet élni.

²⁰Ne engedd át szíved a szomorúságnak, utasítsd el, s gondolj a saját végedre.

²¹Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés. Mit használnál neki? Magadnak meg ártasz.

²²Gondold meg: „Ami az én sorsom, az lesz a tied is, tegnap rám, ma rád kerül a sor.”

²³Ha pihen a halott, pihenjen emléke, vigasztalódj meg, ha már elszállt a lelke.

A kézművesség

²⁴Az írástudó szabad idejében szerzi bölcsességét, aki ment a nehéz munkától, az eljut a bölcsességre.

²⁵Hogy legyen bölcs, aki az eke szarvát tartja, vagy aki kezében az ostort suhogtatja, aki ökröket hajt, s csak velük dolgozik, aki egyre csak borjúkról beszélget,

²⁶vagy aki boronáláson járatja az eszét, és hogy a hizlalást be tudja fejezni?

²⁷Épp ilyen elfoglalt a kézműves, s a művész: hiszen éjjel-nappal megvan a munkája. Aki pecsétgyűrűt metsz vagy színeket kever, s igyekszik egy képet hűen visszaadni, azon van, hogy művét jól befejezhesse.

²⁸Így van a kovács is: üllője mellett ül, s vizsgálja a nyers vasat. Közben a tűz heve pörköli a bőrét, s küzdenie kell a forró kemencével. A kalapács zaja süketíti fülét, mégis a mintadarabra szegezi a szemét, s a munkáján járatja az eszét, műve díszítésén töri a fejét.

²⁹Így a fazekas is munkája mellett ül, s közben a lábával hajtja a korongot. Gondosan végzi a munkáját, s ki van számítva minden mozdulata.

³⁰Az agyagot a saját karjával formálja, miután lábával rugalmassá tette. Gondosan ügyel a máz készítésére, s közben a kemence fűtésére gondol.

³¹Ezek mind a kezükben bíznak, a maga szakmájában mindegyikük bölcs.

³²Nem lehet nélkülük várost építeni, sem letelepedni, sem vándorként élni.

³³De a népgyűlésre nem hívják meg őket, s vezető szerepük nincs a közösségben. Nincsen számukra hely a bírói székben, mivel nem értenek a törvénykezéshez.

³⁴Műveltséggel, ítélőképességgel nem dicsekednek, s nincsen jártasságuk a bölcs mondásokban. Mégis támaszai az egész világnak, és az imájuk is mesterségük körül forog.