A gonoszok pusztulása

¹Mit sem érő utódtól ne kívánj sokat, ne örülj fiaidnak, ha semmirekellők.

²Bármily nagy a számuk, ne légy büszke rájuk, ha az Úr félelme nem lakozik bennük.

³Ne hagyatkozz arra, hogy életben vannak, s ne reménykedj abban, hogy milyen sorsuk lesz, mert jobb, ha csak egy van, mint ha ezer volna, s gyermektelenül meghalni, mint rossz sarjat hagyni.

⁴Egyetlen értelmes ember egész várost benépesít, de az istentelen nemzetség elpusztul.

⁵Sok efféle dolgot látott már a szemem, a fülem pedig még különbeket is hallott:

⁶Az istentelenek hadába mart a tűz, harag lángolt fel a hitvány banda ellen.

⁷Nem tűrte el a régmúlt idők gigászait, akiket hűtlenségbe vitt az erejük.

⁸Nem kímélte meg a várost, ahol Lót lakott; fennhéjázásukat iszonyattal nézte.

⁹Nem irgalmazott a romlott nemzetségnek, amelyet bűnéért elűztek birtokából.

¹⁰Ugyanígy a hatszázezer gyalogosnak sem, akit elpusztított szíve keménysége.

¹¹Hát még ha az ember maga nyakaskodik, csodaszámba menne, ha meg nem bűnhődnék. Nála az irgalom és nála a harag, ő bocsát meg és ő árasztja ki haragját.

¹²Amilyen nagy az irgalma, annyira fenyít is, a tettei szerint ítél meg mindenkit.

¹³Zsákmányával nem tud elszökni a gonosz, a jámborok reménye nem hiúsul meg.

¹⁴Szabad folyást enged irgalmasságának; a tettei szerint fizet mindenkinek.

¹⁵Ne mondd: „Elrejtőzöm, nem talál meg az Úr; fent a magasságban ki törődik velem? A nagy tömegben észre sem vesznek, mit számítok a nagy mindenségben?”

¹⁶Látod, az ég és az egeknek az ege, a föld és az óceán reszket látogatásakor.

Biztos igazságszolgáltatás

¹⁷A hegyek csúcsai s a föld alapjai megrendülnek, ha csak rájuk tekint.

¹⁸De nemigen gondol erre az ember; ugyan ki ügyel útjaira?

¹⁹Maga a vihar is láthatatlan marad, művei nagy része titokban megy végbe.

²⁰„Az igaz tetteit ki nyilvánítja ki? És ki várja őket? – Messze a szövetség.”

²¹Csak az állít ilyesmit, akinek nincs esze, becsapott embernek van ilyen ötlete.

²²Fiam, hallgass rám és tanuld a tudományt, fordíts figyelmet a szavaimra.

²³Megfontoltan adom elő a tanítást, tudásomat gonddal tárom fel előtted.

Az ember a teremtett világban

²⁴Amikor az Isten műveit alkotta, s feladatát mindnek kezdettől kitűzte,

²⁵egyszer s mindenkorra elrendezte őket, a kezdet kezdetétől a távoli jövőig. Nem nélkülöznek és nem is fáradnak el, nem lanyhulnak el működésük közben.

²⁶Egyik sem ütközik össze a másikkal, egy sem engedetlen a szava iránt.

²⁷Ezek után az Úr lenézett a földre, és a javaival telis-tele rakta.

²⁸Színét sok élővel benépesítette s így rendelte: térjen mind vissza a földbe.