Az igaz boldogság.

1Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bűne miatt nem kínoz fájdalom.

2Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.

Irigység és kapzsiság

3Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek?

4Aki magához fösvény, az másnak gyűjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban.

5Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét.

6Nincs szörnyűbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét.

7Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát.

8Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz.

9A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét.

10Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved.

11Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled.

12Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal.

13Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod.

14Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből.

15Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetőknek.

16Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet.

17Minden test elavul, akárcsak a ruha, ősi törvény mondja: meghalni, meghalni!

18Mint a levélrügy a zöldülő fán: az egyik elhervad, a másik fejlődik, ilyen a húsból s vérből való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik.

19Minden mulandó mű végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.

A bölcs boldogsága

20Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol;

21aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni,

22mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelődik, hogyan juthat a közelébe,

23benéz az ablakán, fülel az ajtaján,

24s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét,

25az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik,

26gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát,

27a nagy hőség elől árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsősége.